2010 január 30. | Szerző: kisiren
Hó, hó, mindenütt fehér hótakaró
Kilépek az ajtón, a lapátok máris kínálják magukat, hogy vigyem őket táncba, foroghassanak kedvükre.Így aztán megvan a délutáni, esti torna , mely igazán megmozgat minden izomköteget, nem hagyja őket lustálkodni.Majd aztán a seprűt sem hagyhatom petrezselymet árulni,így vele is táncba szökkenek.No ez az igazi testedzés! Mivel Télfi alaposan kiszakította dunyhájának száját, gondoskodik az utánpótlásról, így a testmozgásról is.
Meseszép a táj. A fák, bokrok vakító fehér , téli ruhájukban pompáznak, és olyan csend honol mindenütt, békés, mély álomba merült a természet.
vadvirág
2010 január 30. | Szerző: kisiren
Úgy tégy…
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
kertedből kipusztul a gaz…
Teremtő zápor hull a földre,
jogod van fényre
és örömre…
minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül…
Ember és világegyetem
egy véghetetlen értelem…
Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul…
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!
Várnai Zseni: Mintha örökig élnél-részlet
vadvirág
2010 január 29. | Szerző: kisiren
Csodálkozom...
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad…
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!
Várnai Zseni : Csodálatos– részlet
Fiókba zárt emlékek
Ma az egyik fiókban kerestem valamit, és amíg megtaláltam, egy csomó dolgot kézbe vettem, beleolvastam.Teljesen belefeledkeztem, mert csak azt éreztem, hogy ezek az emlékek, átélt események száz kézzel kapaszkodnak belém, kérve, hogy idézzem fel őket újra.Szememre vetették, hogy ritkán látogatom meg őket.Ez így van. Csak akkor megyek hozzájuk, ha szükségem van valamelyikükre.
Elmerengtem egy-egy dolognál, hiszen nem is oly rég történtek, mégis milyen távolinak tűnnek! Nagyon tudnak hízelegni, lelket simogatni…
Korai vendégek
A december végi enyhe időjárás felébresztette őket mély álmukból.Elkezdtek sürögni-forogni, készülődni, hiába mondta nekik a több virághagyma, hogy aludjanak még, korai ez a kibújás, de ők nem hallgattak rájuk.
Kidugták fejüket, körbenéztek, tetszett nekik a csalogató napfény, ahogy simogatja őket, és gyorsan nőni kezdtek.Leveleket hajtottak, majd megjelentek bimbócskáik is a szár végeken.
Aztán egy reggelre Télúrfi fújt egy nagyot, dermesztő hideggel elárasztott mindent, ők pedig szinte megfagytak.Azóta lehajtott fejjel, szomorúan lapulnak a bokor tövében, jobb napokra várva.
Ma ismét hótakaró borította be őket, így legalább nem vacognak annyira.
Lenn a mélyben mondogatják hagymatársaik: – Nem jött még el az idő, hogy a tél első virágai kinyíljanak! Várni kell arra még!
vadvirág
2010 január 28. | Szerző: kisiren
“Nem az agy számít igazán, hanem az, ami irányítja- a jellem, a szív, a nagyvonalúság és a haladó szellem.”
/Dosztojevszkij/
| Öröm már az is, ha a Nap bőkezűbb, mint a tegnapi, egy kis langymeleg, annyi csak, hogy az eresz jégcsapjai fölengedjenek egy kicsit, s meghervadjon a jégvirág, hogy elláthass a sarokig, csak a sarokig legalább, s máris meglegyint a remény, véred is enged, csörgedez, jeget-pengető hangot ad; ennyi kell, egy kis enyhe fény, és amíg csöpög az eresz, indulót vacog a fogad Kányádi Sándor |
||
Embermesék
Robog a vonat Párizs és Róma között. Valamikor a múlt században, a negyvenes év tájékán.A kupéban nagy a jókedv, hiszen egy érettségizett lányosztály kirándul éppen Európa nyugati részén, útban az “örök város” felé.
Van közöttük egy szolid, helyes lány , aki még nem sejti, hogy a sors mit tartogat számára, amikor véletlenül megismerkedik egy fiatalemberrel a vonaton, aki pár évvel idősebb nála, egyébként otthon, a fővárosban ügyvéd, szolgabíró, vagy micsoda, és éppen ő is Rómába tart.
Beszélgetnek, ismerkednek, nagyon élvezik egymás társaságát az első perctől kezdve, így mire beérkeznek a városba, már sok mindent tudnak egymásról.
Tetszik az ügyvédnek a fiatal, okos lány, viszont is így van.Aztán e találkozás otthon hamarosan házassággal folytatódik.
Pár röpke boldog év, ami adatott nekik, mert a háború az ifjú férjet a Don mellé szólította, ahonnan vissza már soha nem tért.A fiatal feleség sokáig reménykedett, várta, de hiába.
Hazaköltözött szüleihez, elment dolgozni, ahol megismerkedett egy jogász végzettségű, művészemberrel.Sokára tudta kimondani neki az igent.Gyereke nem született, férje ügyes festő, műgyűjtő, költő volt. Színes, szép életet éltek.A férj a város díszpolgára lett, megbecsülték, elismerték.
Szerettem őket, élveztem társaságukat, ha ritkán találkoztunk. Két éve elment a férje. Majd száz éves volt. Most elutazott ő is. Pár nap múlva ladikja végleg kiköt a túlsó parton. Vele együtt egy korszak fejeződött be, melynek szereplőit nagyon kedveltem.A sok szép meséért, amit hallottam Tőlük, kedves tulajdonságaikért, melyek már kihalóban vannak. Emlékek maradtak utánuk. De azokat őrzöm magamban, nagyon.
írta: vadvirág
2010 január 28. | Szerző: kisiren
Kellemes napot!
…,hogy kedvesebben,
… ,hogy derűsebben,
…, hogy vidámabban
induljon a napunk!
Pillanatnyi hangulat:
Halihó! Jaj, de jó!
Nagy pelyhekben hull a hó!
Örömében a domboldalról
nagyokat rikkantva,
a hóba bukfencezve,
lecsúszik a Juli meg a Ferkó.
vadvirág
2010 január 27. | Szerző: kisiren
Cinkék, cinegék,…
Kányádi Sándor – Madáretető
Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.
Csettegess, rigóm, járd a kerteket,
jöjjetek, csókák, varjak, verebek:
vendégül látok minden itt maradt,
velünk telelő madarat.
Terítve már patyolat abroszom,
kenyeremet elétek morzsolom.
Nem várok érte, nem kell félnetek,
ordas télben ujjongó éneket.
Ha majd tavasz lesz, és én hallgatok,
akkor zendüljön a ti hangotok,
hírrel hirdetve, hogy az emberek
télen se voltak embertelenek.
Nézem a kopár fákat, ahogy állva alszanak.A hó nagy része elolvadt, csak mutatóban maradt egy kevés.A többit a nap megette. Bár zord az idő, mégis jó kijönni ilyenkor is egy kicsit a szabadban, figyelni, hogyan játszadoznak az éltető nap sugarai a fák ágai között, élvezni a friss levegőt, hallgatni a téli táj csendjét.
Egyszer csak kedves hangok zavarják meg e csendet. Két cinege száll a madáretetőbe, majd a kedvenc helyükre, a felkötött szalonnára. Egymással szemben csipegetik a téli csemegéjüket, közben állandóan jár a fejük. Aztán gondolnak egyet, átrepülnek az orgonára, végig kúszva az ágakon keresgélnek, majd tovaszállnak a tujára.
Kedves kis barátaink. Ebben a fagyos, néma, téli időben egy kis vidámságot, jókedvet csempésznek az emberek szívébe.
vadvirág
2010 január 26. | Szerző: kisiren
De ha gyermekszemekbe nézhetek,...
Járatlan úton, fényen, árnyon át,
Keresem én a mesék városát,
Hol régen éltem, szépen, boldogan,
A várost, amely az álmokba van.
Andersen és Grimm s az Ezeregyéj
Erről a helyről annyi jót regél,
Bizton hiszem, hogy megvan valahol,
Csak azt nem tudom én, hogy merre, hol?
De ha gyermekszemekbe nézhetek,
Melyek reményt és békét fénylenek,
Nem kell nekem Grimm, Andersen se kell,
Megvan az út, mely oda vezet el…
Juhász Gyula: Meseváros
Hogy tudnak ragyogni azok a gyermeki szemek, melyek tiszták, őszinték, kíváncsiak. Bennük tündököl az egész mesevilág.
vadvirág
2010 január 26. | Szerző: kisiren
Maradj gyerek, szívből kívánom…
Heltai Jenő – Marianne emlékkönyvébe
Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.
Aki ezt a verset írta
Nem rigó és nem pacsirta,
Csak aféle bölcs bagoly,
Zord romok közt huhukol.
Milyen jó , ha néha -néha megtaláljuk magunkban a kisgyermeket, aki őszintén tud apróságoknak is örülni, minden számára érdekes dologra rácsodálkozni, hinni az őszinte szóban, és kíváncsian felfedezni új dolgokat.
vadvirág
2010 január 25. | Szerző: kisiren
Kosztolányi Dezső – Este, este…
Este, este…
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
Kellemes hangulata van ennek a versnek, különösen a mai zimankós hideg után.Bár ragyogóan sütött a nap, a temetőben a szertartás alatt mégis nagyon átfáztam, most jól esik a forró tea, a szép vers, és a puha, meleg takaró.Belebújni, szunyókálni, hallgatni a csend muzsikáját a jó meleg szobában.
vadvirág
2010 január 31. | Szerző: kisiren
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
/Nemes Nagy Ágnes /
Vastag fehér hósuba terül a tetőkre, a kéményeken, tuskón hatalmas hókucsma pompázik.A fák, bokrok ágait lehúzza a hótömeg súlya, szinte roskadoznak alatta.Minden szenved a hóbunda terhe alatt. De a dölyfös tél csak mosolyog rá, tovább hinti a hópihéket, azok meg élvezik bohókás táncukat, hiszen fütyül már a kósza szél is, röptetve, táncoltatva a millió hópelyheket.
Mi, emberek meg nagyon unjuk már ezt a hirtelen jött mennyiségű havat kanalazgatni. Legszívesebben a hóhegyekbe kunyhót csinálnánk, és a zimankó elől odabújnánk.Csábít ez a sok hó- kristálycukor. Valaki kösse már be azt a felhődunnát!Bosszantó, hogy meghiúsította M.S. városába a színházlátogatást, pedig milyen jó lett volna! Erre mondják, hogy ember tervez,…
Hiába.Nagy úr a természet,van amikor nem tudunk ellene tenni semmit.
———————-
Hallgatom a hegedűjátékot. Milyen szimpatikus zenész, a muzsikája gyönyörködtet.Hány pacsirta bújt a hegedűjébe, amelyikkel ilyen zenét tud varázsolni?“Beszél” hozzájuk, azok meg micsoda hangon “válaszolnak” neki. Minket pedig elvarázsol. Ahogy a kisfia is.Hiszen mindig, mindenből a kicsi a legaranyosabb.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X