2009 december 21. | Szerző: kisiren
Lassan lépeget
Készülődik már régóta, aztán útnak indul. A fehér hóban lassan lépeget, nem sietős a dolga, tudja, hogy pontosan megérkezik.
Így hát van ideje körbe nézni, nézelődni.Gyönyörködik az éjszakai fényekben, melyek már messziről csalogatják.Eltűnődik a csillogó-villogó falusi, városi fények láttán.Látja, hogy az otthonok is díszbe öltözve várják. Hallja az énekeket, imákat, amelyek róla, hozzá szólnak.Ez nagyon jólesik neki.
Örömmel indul tovább.Tudja, hogy mindenütt szeretettel várják, fogadják, amikor 24-én este beles az ablakokon, becsönget a házakhoz…
|
|
||
|
|
||
Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
/Áprily Lajos /
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
/Kosztolányi Dezső /
vadvirág
2009. Álom hava
2009 december 20. | Szerző: kisiren
Esti fények
Az ünnep előtti estéken kellemes sétálni a kivilágított utcákon,gyönyörködni a fényekben, melyek e hosszú, sötét téli estéket szebbé, varázslatosabbá teszik.
A csillogó fénygömbök emlékeztetnek életünk egy-egy apró sikerére, örömére, melyek a körötte lévő szürke napokat felvidítják, megszépítik.
Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
/Babits Mihály /
vadvirág
2009 december 20. | Szerző: kisiren
Ilyen lett a táj
Mert Tél úrfi megunva a sok ködöt, elfújta azt, de helyette hozott egy kis fogvacogtató hideget.Huncutul mosolyog a bajusza alól, gondolva, kicsit dideregjünk már, hiszen mégis csak december van, és ilyenkor illik fázni is.
A jószívű Hóanyó látva didergésünket, hatalmas paplanját ránk terítette, közben a régi dunna is kifeslett, hullott belőle a szép fehér hópehely , mindent gondosan betakarva, hogy melegítse a háztetőket, vetéseket, az erdőt, a mezőt.
Mi pedig kicsik és nagyok egyaránt örülünk a havas tájnak, mert csak így igazi a tél, még akkor is, ha munka van vele.
A reggeli szakadó hóesésben, ahogy sepregetek, egyszer csak ismerős hangokra leszek figyelmes.Hát újra megjöttek a sárga mellényes barátaink, akik rögtön ellepték az etetőket, vidáman csipogva:- Jó itt! Jó itt!– Hálásan megköszönve a gondoskodást.
Beszélgetés
-Mondd! Hova rohansz ilyen eszeveszetten? Nem lehetne néha lassítanod, kicsit megállni, megpihenni, elbeszélgetni erről-arról, gyönyörködni az élet szépségeiben?!
-?
-Nem is válaszolsz?! Mi az , ami miatt ilyen hajthatatlan, makacs vagy? Nem hat meg sem kérés, sem könyörgés, csak mész tovább! Azt mondod , be van osztva minden perced, nincs megállás.Hát csak rohanj, robogj, száguldj! Nem figyelünk rád!
vadvirág
| Nem az enyémek az évek, melyek időmet emésztik. Nem az enyémek az évek, melyeket még megérek; A pillanat az enyém és ha erre figyelek, akkor az enyém az, aki időt és örökkévalóságot teremtett. |
||
| Andreas Gryphius | ||
| Egyvalamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. | ||
| Wass Albert | ||
2009 december 19. | Szerző: kisiren
Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
Tél öblén távol ring.
“…az egyszerit, a csodálatost és a látomásszerűt .”
(Márai Sándor: Füves könyv/
“..a csoda …”
Látsz valamit: egy ember arckifejezését, egy tárgy elhelyezését, s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz, egy ember hangját hallod, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát, a csoda mindig ennyi csak.
/Márai Sándor/
A szeretet akkor él, ha minden nap igaz,
néhány szép pillanat az évekre nem vigasz.
Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát,
de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!
/Berkes Gábor/
vadvirág
2009. Álom hava, 19. napja
2009 december 19. | Szerző: kisiren
|
“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal: tehát az ünneppel.” |
||
Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.
Mint oszlop, mely a természetnek
Ékíti templomát,
Halvány, fehér füst száll magasra
A messzeségen át;
Felette néma fenségében
Az ég hatalmas boltja,
S a tájra titkos szürke fényét
A hold világa ontja.
/Dsida Jenő /
vadvirág
2009 december 17. | Szerző: kisiren
Reményik Sándor :
Hópelyhek
Hópelyhek az én álmaim,
Fehérek, halaványak,
Néha eltűnnek-foszlanak,
Alighogy földreszálltak.
Hópelyhek az én álmaim,
Fenn zizegve zenélnek,
Szelíden, árván, félszegül –
Meg ne lássa az élet!
De néha szél jő hirtelen,
Jőnek kemény fagyok
S az ártatlan sok hópehely
Vésztjóslón kavarog.
Akkor halomba hullanak,
Mint kísértetek nőnek
S leplük végül elég a föld
Felére szemfedőnek.
És akkor, mintha Istenük
Örök párbajra hínák:
A feneketlen mélybe lenn
Döngenek a lavinák!
A természet új ruhája
Ilyen csodálatos a táj.Mindent belepett a fehér hó és ez a tiszta , téli ruha ünnepivé varázsolja a természetet, mindent.Megmutatja a tél szépséget, mely jelzi, hogy a természet minden évszakban elkápráztat bennünket utánozhatatlan bájával.
Megszámlálhatatlan mennyiségű hópehely lapul a háztetőkön, kerítéseken, fákon, bokron, mindenütt, és még sincs közöttük két egyforma. Hogy lehet ez?Hát nem csoda?A természet mestermunkája, mely utánozhatatlan.
Míg a havat seprem, a játékos hópelyhek huncutul kacarászva bebújnak a nyakamba, a sapka alá vidám táncot járva.Hullanak és hullanak…Be szép a természet téli,ünnepi ragyogó ruhája, mely a színes őszi ellentéte. Csak fehérben pompázik…
írta: vadvirág
2009. Álom hava, 17. napja
|
|
||
|
|
||
2009 december 16. | Szerző: kisiren
Szép estét!
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula:Karácsony felé
1902
Ha az éjszaka korma lecsöppen,
Ha lehervad az alkonyi, égi szeszély:
fonogatja fölöttem a mélyvizi csöndben
csillagkoszorúit az éj.
/Radnóti Miklós /
Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.
/ Dsida Jenő /
vadvirág
2009 december 16. | Szerző: kisiren
| Kellemes délutánt!
|
||
| Az ember nemcsak a szájával hallgat, vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is.
Márai Sándor |
||
Kívánság…kíváncsiság…
vadvirág
2009. Álom hava, 16. napja
2009 december 22. | Szerző: kisiren
– Csak bátran, Fericském!
– Csak bátran, Fericském!
Hát miért ne lettem volna bátor. Csengettyűzött a szavam az emberfejek felett, mint az angyaloké a betlehemi mezőkön:
Szép karácsony, szép zöld fája,
Mondsza csak, honnan jövel?
Itt az instrukció szerint szétvetettem a két karomat és a hosszú, lelógó kabátujjak akkorát lebbentek, minta valóságos szárnyaim nőttek volna. ez olyan öröm volt nekem, hogy ha kellett, ha nem, minden strófa után röppentem egyet. Ki is gesztikuláltam magam egy egész életre, de szereztem is olyan sikert a Fehér tanító úr költészetének, hogy még Mihály arkangyal is abbahagyta a szószék oldalán a sátántaposást, és szalutált a lángkardjával.
– Ember vagy, Fericske – jelezte Szente tanító úr annak a pillanatnak az elérkeztét, amikor a szónokot minden elfogadható oldalról üdvözlik. – Most már lejöhetsz, add a kezed!
Persze csak a kabátujját adhattam oda, melynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott , de azért nem a kézzel volt a baj, hanem a lábbal! A lábak nem akartak mozdulni, mintha gyökeret vertek volna a kőben.
– Gyere hát, nem hallod – rántotta meg a tanító úr mosolyogva a kabátujját. – A nagyságos úr akar megsimogatni.
Egy nagyságos úr volt akkor az egész városban, a követ, az pedig akkor Holló Lajos volt. Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet és a hangja már simogatott:
– Gyere kis pajtás, majd leveszlek.
– Nem…nem ereszt a lábam – motyogtam pityergőre görbült szájjal. Megijedtem, mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzánőtt volna a kőhöz.
– Mi a macska, nem ereszt a lábad? – nevetett Holló s erősen magához rántott.
Az egyik lábam elszabadult, de abban a percben el is jajdítottam magamat éspedig jó kiadósan.
– Jaj, jaj, jaj, ne bántson!
A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez és – Berta kisasszonytól hallottam később – vérehagyottan emelkedett föl.
– Szent Isten, ennek a kisgyereknek odafagyott a lába a kőhöz. A másikat már óvatosabban emelték föl, mert az még jobban összebarátkozott a márvánnyal. A vakarás kiderítette, hogy talpatlan csizmácskában léptem a közszereplés terére s ezért nem tudtam róla többet elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem útközben, az álltomban először elolvadt a meleg talpam alatt, azután megfagyott és hozzátapadt a kőhöz.
– Sebaj, kikerül a maga foltjából – nyomogatta a lábam Sor doktor úr, hogy ott feküdtem összeszorított szájjal a követünk ölében. Tudta a doktor úr, hogy a kenyérsütögető asszony fia vagyok, hiszen én vittem hozzájuk minden pénteken a kenyeret, azon melegen, ahogy a kemencéből kiszedtük és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a kis kopasz ember. Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Deskóért, a városi előfogatosért.
És így ültem először életemben úri hintón, ami csak lépésben haladhatott a bőrruhás kiskunok és berlinerkendős asszonyok sokadalmában, akik eltűnődtek a templomtéren, meg a világi dolgok változandóságán. Sokan még akkor is törülgették a szemüket a meghatottságtól és dicsérték a szép úri kitalálást. Különösen a női nemen levők, egy-két szüle azonban elégedetlen reszkette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát csinálnak és szavalatot tartanak az oltár előtt.
– A mi kisfiúnk volt az, sógorasszony – próbálta mentegetni az urakat Márton sógor és a felesége, ha ismerőst láttak egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek fölvilágításával, mert a népek hol kinevették őket, hol zavartan hümmögtek, hogy mi érhette Márton sógorékat ezen a szent napon? Majd éppen az ő gyereküket karolják fel az urak Krisztus urunknak áldott születésén. Nagyon fehér képű volt a fiatal, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik otthon, bizonyosan valami nagy nembül való ifjú volt, ugyan úrikisasszony is lehetett, nagyon sergette-pergette magát.
Én pedig nem éreztem semmit a királyi dicsőségből, amellyel bevonultam a Daru utcába, csak azt éreztem, hogy parázs sütögeti lehúzott talpamat és akkor támadt először világtalan kis agyamban az a gondolat, hogy van egy téli isten is, aki más, mint az az isten, aki a nyarat mosolyogja.
/ Móra Ferenc /
” Legyen szívedben
sok-sok szeretet,
Békességben teljenek
az ünnepek!”
vadvirág
2009. Álom hava
Oldal ajánlása emailben
X