Közeledik...



      



Szilveszter éje 1847-ben



/részlet/



 Haldoklik ő, már csak néhány halk

Szívdobbanás van hátra,

S az örök éj borúl e szemre,

Mely boldogságunk hajnalfényét látta…

Fonjunk áldásból líliomfüzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.



4



Az esztendőnek a halála

Oly ünnepélyes egy halál!

Ilyenkor minden jobb halandó

Elzárkozik, magába száll,



S nem hogy barátnak, hanem még az

Ellenségnek is megbocsát,

És ez valóban nagyszerű, szép;

De én is így tegyek-e hát?



/Petőfi Sándor/


 





 









 



Beköszönünk ma hozzátok,

Házak boldog urai.

És kivánunk, és ohajtunk

Újnál újabb esztendőt,

Szerencsével rakodottat,

Nem is egyet, sem kettőt,

Hanem igen, igen sokat,

Annyit, mint a kis világ,

Mennyi csillag van az égen,

Régi fákon mennyi ág.

De talán az sok is volna;

Semmiből sem jó a sok;

Éljetek míg kedvetek tart,

Éljen úri házatok,



/Vörösmarty Mihály /





















 







Új év Istene, tarts meg

Magamnak

S tarts meg mindenkit

A réginek,

Ha lehet:

Boldog új évet kivánok.



/Ady Endre /

























Nagy László: –

ADJON AZ ISTEN





Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét,

üres vékámba

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra

hevernem,





kérdésre választ

õ küldjön,

hogy hitem széjjel

ne düljön,

adjon az Isten

fényeket,

temetõk helyett

életet —

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon ugyis, ha

nem kérem.





 



 





  



 



 



 



 



 



   



Távozóban



Elmerengve ül a kályha mellett, figyeli a tűz játékát. Közben eltűnődik  magában, felidézve az elmúlt év eseményeit. Számot vet, mit csinált jól, mit rontott el, bár tudja, hogy sok baj okozója nem ő volt, mert a természet űzött vele gyakran durva tréfát.



Így visszatekintve, mégis mennyi boldog percre emlékszik szívesen, amit jó volt megélni. Mellette persze ott vannak a gondok, bajok, melyek egyre sokasodnak, ahogy a világban is egyre több lesz a kuszaság. Pedig mennyi tehetséges embert megismert, akik együtt sokat tehetnének a bajok orvoslásán tudásukkal, tapasztalatukkal. Hová lesz ez a  tehetség?! Helyette van a sok középszerű, telhetetlen , pénzsóvár, akiknek semmi sem drága, még a jövő sem.



Eh! Kár itt minden szó. Lassan szedelőzködik, csomagol. Nem sok mindent visz már magával, hiszen ideje hamarosan lejár.Tizenkét gyermekét felnevelte. Mind aranyos volt a számára. Az utolsó,  álom hava vele együtt távozik, hogy átadják helyüket egy fiatalabb, energikus, új évnek, a jövőnek, melyet új reményekkel várnak a Föld lakói. 



Tétován feláll, kémleli az utat, merre induljon majd , hiszen egyre gyengébb, ereje fogytán.Pedig de szeretne még maradni! De nem lehet. Át kell adni a helyét…Halkan lépkedve közeledik 2010…Belőle pedig emlék, múlt lesz.



írta: vadvirág



2009. Álom hava, 30. napja

Címkék:
Tovább a blogra »