2009 december 30. | Szerző: kisiren |

 

 Közeledik...

      

Szilveszter éje 1847-ben

/részlet/

 Haldoklik ő, már csak néhány halk
Szívdobbanás van hátra,
S az örök éj borúl e szemre,
Mely boldogságunk hajnalfényét látta…
Fonjunk áldásból líliomfüzért,
Megkoszorúzni haldokló fejét.

4

Az esztendőnek a halála
Oly ünnepélyes egy halál!
Ilyenkor minden jobb halandó
Elzárkozik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az
Ellenségnek is megbocsát,
És ez valóban nagyszerű, szép;
De én is így tegyek-e hát?

 

 

 

 

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.

/Ady Endre /

Nagy László: –
ADJON AZ ISTEN

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,

kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet —
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.

 

 

  

 

 

 

 

 

   

Távozóban

Elmerengve ül a kályha mellett, figyeli a tűz játékát. Közben eltűnődik  magában, felidézve az elmúlt év eseményeit. Számot vet, mit csinált jól, mit rontott el, bár tudja, hogy sok baj okozója nem ő volt, mert a természet űzött vele gyakran durva tréfát.

Így visszatekintve, mégis mennyi boldog percre emlékszik szívesen, amit jó volt megélni. Mellette persze ott vannak a gondok, bajok, melyek egyre sokasodnak, ahogy a világban is egyre több lesz a kuszaság. Pedig mennyi tehetséges embert megismert, akik együtt sokat tehetnének a bajok orvoslásán tudásukkal, tapasztalatukkal. Hová lesz ez a  tehetség?! Helyette van a sok középszerű, telhetetlen , pénzsóvár, akiknek semmi sem drága, még a jövő sem.

Eh! Kár itt minden szó. Lassan szedelőzködik, csomagol. Nem sok mindent visz már magával, hiszen ideje hamarosan lejár.Tizenkét gyermekét felnevelte. Mind aranyos volt a számára. Az utolsó,  álom hava vele együtt távozik, hogy átadják helyüket egy fiatalabb, energikus, új évnek, a jövőnek, melyet új reményekkel várnak a Föld lakói. 

Tétován feláll, kémleli az utat, merre induljon majd , hiszen egyre gyengébb, ereje fogytán.Pedig de szeretne még maradni! De nem lehet. Át kell adni a helyét…Halkan lépkedve közeledik 2010…Belőle pedig emlék, múlt lesz.

írta: vadvirág

2009. Álom hava, 30. napja