Valaki elment
Az ablaknál áll. Nézi a havas tájat.Arra a napra gondol. -Hány éve is?-teszi fel magában a kérdést Juli, és megdöbben a számon.Neki olyan, mintha tegnap történt volna, úgy emlékszik minden pillanatára…Lehet azt elfelejteni, amikor valaki először találkozik “vele”, a legyőzhetetlennel?
Akkor is ilyen hideg tél volt. A hó derékig ért.Ketten voltak otthon, beszélgettek. Juli szerette ezeket a beszélgetéseket, sokat tanult belőle.
Jókedvű, vidám teremtés volt.Aztán egyszer csak történt valami. Még most is látja a szemét.Azt a tekintetet soha nem fogja elfelejteni. Aztán ahogy befejeződik egy élet.Nincs tovább.Pár pillanat csupán, mégis milyen távolság választja el a perceket egymástól. Micsoda súlya van a volt és a van szó értelmének ilyenkor…
Akkor is dél volt, harangoztak, mint most.De azt a harangszót még most is a fülében hallja.Pedig hányszor fordult az év azóta….De vannak dolgok, amikért sose kárpótolhat bennünket a Sorsistenünk.Valamit elvett, melyet nem pótolhat semmi.
írta: vadvirág
2009. Álom hava, 23. napja