2009 december 21. | Szerző: kisiren |

Lassan lépeget                                                                              

 Készülődik már régóta, aztán útnak indul. A fehér hóban lassan lépeget, nem sietős a dolga, tudja, hogy pontosan megérkezik.

Így hát van ideje körbe nézni, nézelődni.Gyönyörködik az éjszakai fényekben, melyek már messziről csalogatják.Eltűnődik a csillogó-villogó falusi, városi fények láttán.Látja, hogy az otthonok is díszbe öltözve várják. Hallja az énekeket, imákat, amelyek róla, hozzá szólnak.Ez nagyon jólesik neki.

Örömmel indul tovább.Tudja, hogy mindenütt szeretettel várják, fogadják, amikor 24-én este beles az ablakokon, becsönget a házakhoz…

 

Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

/Áprily Lajos /

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,