Ilyen lett a táj
Mert Tél úrfi megunva a sok ködöt, elfújta azt, de helyette hozott egy kis fogvacogtató hideget.Huncutul mosolyog a bajusza alól, gondolva, kicsit dideregjünk már, hiszen mégis csak december van, és ilyenkor illik fázni is.
A jószívű Hóanyó látva didergésünket, hatalmas paplanját ránk terítette, közben a régi dunna is kifeslett, hullott belőle a szép fehér hópehely , mindent gondosan betakarva, hogy melegítse a háztetőket, vetéseket, az erdőt, a mezőt.
Mi pedig kicsik és nagyok egyaránt örülünk a havas tájnak, mert csak így igazi a tél, még akkor is, ha munka van vele.
A reggeli szakadó hóesésben, ahogy sepregetek, egyszer csak ismerős hangokra leszek figyelmes.Hát újra megjöttek a sárga mellényes barátaink, akik rögtön ellepték az etetőket, vidáman csipogva:- Jó itt! Jó itt!– Hálásan megköszönve a gondoskodást.
Beszélgetés
-Mondd! Hova rohansz ilyen eszeveszetten? Nem lehetne néha lassítanod, kicsit megállni, megpihenni, elbeszélgetni erről-arról, gyönyörködni az élet szépségeiben?!
-?
-Nem is válaszolsz?! Mi az , ami miatt ilyen hajthatatlan, makacs vagy? Nem hat meg sem kérés, sem könyörgés, csak mész tovább! Azt mondod , be van osztva minden perced, nincs megállás.Hát csak rohanj, robogj, száguldj! Nem figyelünk rád!
vadvirág
| Nem az enyémek az évek, melyek időmet emésztik. Nem az enyémek az évek, melyeket még megérek; A pillanat az enyém és ha erre figyelek, akkor az enyém az, aki időt és örökkévalóságot teremtett. |
||
| Andreas Gryphius | ||
| Egyvalamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. | ||
| Wass Albert | ||