Az éj leple alatt sebesen érkezett a kedves, jó, öreg Mikulás…
“Téli este,
holdas este…”
“Itt van már az udvaron.
Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.” |
||
| Gazdag Erzsi | ||
..és bebújt a kéménybe is…
Hoppá! Már le is csúszott!
“Ablakoknál meg-megáll,
reggelre már messze jár.”
” Hó födte be a hegyeket,
várták már a gyerekek.
Kosarában csupa jó:
ajándékok, mogyoró.’
-Nézzem csak.
Mindenki megkapta az ajándékot?
Ki ne felejtsek valakit!
Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó
Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
– No, most már
indulok –
Csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,
csipogják
– Télapó, ég veled!
-Most következtek kedves kis barátaim,
ti,
az erdő lakói!
Nektek is hoztam ám finom ajándékot…