2009 november 26. | Szerző: kisiren |

 

...nem láthatok át a ködön…

 

 

Hárs Ernő: Hétalvó napsugárka

Akárhogy is erőlködöm,

nem láthatok át a ködön-

mondta ágyából kiszállva

egy őszvégi napsugárka.

 

Tejfüggönyös minden ablak,

legokosabb lesz a paplant

fülig húzva, visszabújni

a jó meleg ágyba- uzsgyi-

s telet, ködöt átaludni.

 

 

 Ősz vagyok.

Megbocsátod-é,

hogy ingválladra tört levelet szórtam.

/Dsida Jenő /

 

A betűk varázsa                                                                                          

“He-e-ee”-próbálkozik hangszerét megszólaltatni a kisbaba,s   hogy örül, amikor ez sikerrel jár, figyelve a másik szájmozgását, utánzásra készen.

Eltűnődtem. Milyen érdekes, ahogy ismerkedünk a hangokkal, majd szótagokkal, aztán szavakkal, mondatokkal, de ehhez az kell, hogy vaklaki/kik beszéljenek hozzánk, tudjuk őket utánozni.

Később ugyan így ismerkedünk meg a hangok leírt jeleivel, a betűkkel, melyekből szótagok, szavak, mondatok lesznek, észre sem véve micsoda nagy titok tudói lettünk, melyet tőlünk soha senki el nem vehet.

Ez a betűk varázsa, az olvasás, írás szépsége, mely nélkül nagyon, nagyon szegények lennénk…

vadvirág