A finom ebéd

Az  jelzőlámpánál áll a péntek déli forgalom. Hatalmas kocsisor várakozik a kereszteződésben.

A verőfényes novemberi ősz mindenkit kicsalt a szabadba.Sokan sétálnak, bevásárolnak, ügyeket intéznek.

A várakozás közben egy hajléktalanra leszek figyelmes, aki az egyik áruház  melletti földtöltés tetején ül.Arca szakállas, fején usánka sapka, nagykabátja szakadozott, kopott.Látszik rajta, hogy az utóbbi esős időben nem igen foglalkozott tisztálkodással.A jó időben előjött rejtekhelyéről, ahol a korábbi esős napokat töltötte.A mellette lévő reklámszatyorból kenyeret vesz elő, letör egy darabot, majd jóízűen falatozni kezd, hiszen nem régen hívott ebédelni a harangszó.

Jó étvággyal fogyasztja a száraz kenyeret, látszik, hogy éhes.

Körülötte az emberek telepakolt bevásárló kocsikat tolnak,de ő a nyüzsgő világra nem figyel, fogatlan szájával majszolgatja a finom ebédet. Örül a meleg napsütésnek, hogy nem kell dideregnie az esőben, és van mit ennie.A világról nem vesz tudomást, hiszen ez a hatalmat, pénzt kergető világ is elfordult tőle, az sem vesz róla tudomást.

Elégedetten falatozik, és arra gondol, hogy finom ez a kenyér, csak jusson belőle minden nap, majd a hideg, zimankós, téli napokra is.

Álmában néha neki is jut tele tányér, a tányéron finom, meleg falat. Ilyenkor sajnálja, ha felébred….
írta: vadvirág

Címkék:
Tovább a blogra »