2009 november 17. | Szerző: kisiren |

 Szél hozott, szél visz el…

Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el.
Minek kérdjem, mért visz el?

/Koncz Zsuzsa-dalszöveg/

                   

 

Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.

/Szabó Lőrinc /

 

 

 

A hegy mögül
felhő röpül –
meg-megered,
már csepereg.

Őszi eső,
fát verdeső –
fázik a táj,
kár érte, kár.

/Zelk Zoltán /

vadvirág