2009 november 2. | Szerző: kisiren |

 

NOVEMBER

Szent András hava-Őszutó-Enyészet hava

 

Juhász Gyula: November

Nem is búcsúzott, elment szótalan,
Az ifjúságom, íme odavan.

Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!

 

 

 

Elment  …                                                                                                         

Az asztalnál ül, búsan tekint maga elé, eltöpreng az elmúlt életén.Számvetést készít.Tudja, hogy voltak ragyogó , szép napjai, amikor mindenki a szabadba vágyott, kellemes sétákat, kirándulásokat tettek az emberek, sütkérezve az ősz meleg simogatásában, tündöklésében.Az ősz virágai gyönyörködtettek bennünket, az állatok is vidáman élvezték a jóidőt, kedvükre megtölthették éléskamrájukat.

Volt idő a gyümölcsök leszedésére, elraktározására, a mézédes szőlő leszüretelésére, kipréselésére.A természetnek gyönyörű őszi ruhát festett, felváltva ezáltal a megunt zöld ruhát.Pompáztak a fák, a bokrok báli ruhájukban, melyekben Szél úrfi néha-néha megtáncoltatta őket.

De voltak olyan napjai is, amikor szomorúan sírdogált, könnyei potyogtak, majd ködöt, párát lehelt ránk.A végére elgyengült, elfáradt, nem tudott ellenállni az időnek, érezte, közeledik a vég.

Aztán az utolsó napon kopogtattak. Megjött a tizenegyedik testvére.Hideg lehelettel érkezett, az emberek rögtön elkezdtek vacogni, dideregni, gyorsan melegebb ruhába bújtak, mert féltek a fagyos reggeleitől.

Így aztán ő szedte-vette a sátorfáját, elbotorkált, de alig hagyta el a házakat , jött a híre, hogy végleg kimúlt.Helyette már az új ember, a November pattog, kopog csizmájával, próbálgatja erejét.Majd megtapasztaljuk, milyen is lesz valójában…

vadvirág

                                             Kányádi Sándor: November

 

 

 

Csokonai Vitéz Mihály: November

Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése…”

 

 

 

Nagy László: Krizantém

Fehér vagy, mint a habcsomó,
nehéz vagy, mint a bánat,
sokasodnak a csattogó,
vicsorgó őszi árnyak.

Krizantém, havas zivatar
készül, s a föld lesz ágyad,
isten haragja betakar,
és vége a világnak.

                            

 

vadvirág

2009.

Őszutó, 2. napja