Miért múlik el az élet?



Miért van az, hogy nincsen visszaút?



Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,



Bennünk él tovább majd ugyanúgy.



/Alex Tamás: Emlékdal/



                                                                      

                                          

Okuljatok…                                                                                                

Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

Nem élt belőle több és most sem él,

s mint fán se nő egyforma két levél,

a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

/Kosztolányi Dezső:Halotti beszéd– részlet/

 

 

                   

Mindazokért…                                                                               

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,



Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

/Demjén Ferenc:Gyertyák-dalszöveg /

 

                          

        

————————–

Mert bennünk élnek ők örökké, szeretetük utunkon elkísér.

A tőlük kapott szikra lobog bennünk tovább.

 



Emlékük legyen áldott, nyugalmuk legyen békés, csendes.

Őrizzük meg őket szeretettel emlékeinkben.

 

                    

Volt emberek…                                                                                                 

Halottak

Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.

Futók között titokzatos megállók.

A mély sötét vizekbe néma, lassú

hálók.

Képek,

már megmeredtek és örökre

szépek.

Nem-élők,

mindent felejtő, mindent porba ejtő

henyélők,

kiknek kezéből a haraszt alatt

lassan kihullt a dús tapasztalat.

Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,

fejére tompa éjszaka borul,

Kleopatra a csókokat feledte,

és Shakespeare elfelejtett angolul.

Nem ismeri meg itt anya a lányát,

sem a tudós ezer bogos talányát.

Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl

az áhitat, az ima és a csók.

Idézetek egy régi-régi műből,

kilobbant sejtcsomók.

  Kosztolányi Dezső

(1935)

  

 

 

——————————- 

 

Mégis oly szép…                                                                               



Mégis, oly szép az élet. Mégis oly szép,

Fölötte kék sátor a csillogó ég,

Alatta tarka szőnyeg az örök föld.

/Juhász Gyula:Mégis oly szép/

… ragyogjon a fény,

 adjon nekünk világosságot,

 a gyertya felfelé törő lángja buzdítson bennünket  kitartásra,

 örök tenniakrásra,

 mindig több és több ismeret megszerzésére,

az élet pillanatainak megélésére….

vadvirág                                                                                                      

     

2009.november,1.                                                                                             



Címkék:
Tovább a blogra »