2009 november 29. | Szerző: kisiren
Ma olyan, de olyan finomat főztem, hogy egyetlen sokcsillagos szálloda étkeivel sem cseréltem volna fel. Válság ide, vagy oda, most nem érdekelt, pedig egyébként nagyon is spórolós vagyok,/ bár az utóbbi időben, mintha ez is változott volna/.
Milyen nagy szerencsénk van, hogy a teremtőnk az öt érzékszervünk közé becsempészte az ízlelést is, mert e pompás ízek nagyszerű élményt nyújtanak számunkra.
Erről jut eszembe, hogy a kisgyerekek is mennyire élvezték, amikor az érzékszerveket tanultuk környezetismeret órákon, ahol az ízlelésnél bekötött szemmel találta ki a hunyó, hogy mit kóstolt meg,nyelve melyik részén érzékelte azt az ízt, mennyi humoros, tréfás jelenet játszódott le, sokszor a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
Szél didereg,
eső fázik,
harmatos hold
virágzik.
/Petőfi Sándor/
vadvirág
2009 november 28. | Szerző: kisiren
Ez a nap is elment a tegnap után…
Egész nap esett , csak rövid időkre szünetelt.Néha úgy érzem, mintha északra költöztem volna, olyan hamar sötétedik, rövidek a nappalok.
Az ablakon kinézve figyelem, ahogy esik, potyogtatja November kisebb, nagyobb könnyeit.
A szürke, felhőpaplan kihasadt, és csak gurulnak, gurulnak belőle az égi könnycseppek, melyek lehullva, ha beleesnek egy-egy tócsába, már végük is van, beleolvadnak a pocsolya vizébe, ezáltal megszűnik önálló életük is, átalakulnak.
Hasonló az emberi élet is.A mindenséghez mérve az sem tart tovább, mint egy esőcsepp élete…
——————
ESTE, ESTE…
Árnyak ingnak,
és bezárjuk ajtainkat,
figyelünk a kósza neszre,
egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
künn a csengő.
A díván elbújik félve.
Szundít a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók,
a szegény tükör is hallgatag lóg.
Ó, néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek,
föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
s alszanak a fáradt, barna ajtók.
vadvirág
2009.őszutó hava 28.napja
2009 november 28. | Szerző: kisiren
Hogyha én lennék…
Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt.
/ Máté Péter –dalszöveg /
Magyarország!
Idegen földön ha járok,
Magyarország,
velem az út is megfordul
haza hozzád.
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Velem az ősök kérnek,
engedd, hogy benned éljek
tovább,
ahogyan ők élnek bennem,
Magyarország!
Milliók áldása szálljon rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád!
Legyél a holnapban rejlő
bizonyosság!
Milliók áldása szálljon rád!
/ Oláh Ibolya-dalszöveg/
2009 november 26. | Szerző: kisiren
...nem láthatok át a ködön…
Hárs Ernő: Hétalvó napsugárka
Akárhogy is erőlködöm,
nem láthatok át a ködön-
mondta ágyából kiszállva
egy őszvégi napsugárka.
Tejfüggönyös minden ablak,
legokosabb lesz a paplant
fülig húzva, visszabújni
a jó meleg ágyba- uzsgyi-
s telet, ködöt átaludni.
Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam.
/Dsida Jenő /
A betűk varázsa
“He-e-ee”-próbálkozik hangszerét megszólaltatni a kisbaba,s hogy örül, amikor ez sikerrel jár, figyelve a másik szájmozgását, utánzásra készen.
Eltűnődtem. Milyen érdekes, ahogy ismerkedünk a hangokkal, majd szótagokkal, aztán szavakkal, mondatokkal, de ehhez az kell, hogy vaklaki/kik beszéljenek hozzánk, tudjuk őket utánozni.
Később ugyan így ismerkedünk meg a hangok leírt jeleivel, a betűkkel, melyekből szótagok, szavak, mondatok lesznek, észre sem véve micsoda nagy titok tudói lettünk, melyet tőlünk soha senki el nem vehet.
Ez a betűk varázsa, az olvasás, írás szépsége, mely nélkül nagyon, nagyon szegények lennénk…
vadvirág
2009 november 24. | Szerző: kisiren
A finom ebéd
A verőfényes novemberi ősz mindenkit kicsalt a szabadba.Sokan sétálnak, bevásárolnak, ügyeket intéznek.
A várakozás közben egy hajléktalanra leszek figyelmes, aki az egyik áruház melletti földtöltés tetején ül.Arca szakállas, fején usánka sapka, nagykabátja szakadozott, kopott.Látszik rajta, hogy az utóbbi esős időben nem igen foglalkozott tisztálkodással.A jó időben előjött rejtekhelyéről, ahol a korábbi esős napokat töltötte.A mellette lévő reklámszatyorból kenyeret vesz elő, letör egy darabot, majd jóízűen falatozni kezd, hiszen nem régen hívott ebédelni a harangszó.
Körülötte az emberek telepakolt bevásárló kocsikat tolnak,de ő a nyüzsgő világra nem figyel, fogatlan szájával majszolgatja a finom ebédet. Örül a meleg napsütésnek, hogy nem kell dideregnie az esőben, és van mit ennie.A világról nem vesz tudomást, hiszen ez a hatalmat, pénzt kergető világ is elfordult tőle, az sem vesz róla tudomást.
Elégedetten falatozik, és arra gondol, hogy finom ez a kenyér, csak jusson belőle minden nap, majd a hideg, zimankós, téli napokra is.
2009 november 24. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
”Ember, ember, november, hideg morcos medve,
sűrű ködöt pipálva kiült a hegyekbe.”
szebbé teszi mások életét.
/ Hajnal Anna /
Ereszkedik le a felhő,
hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
mégis szól a fülemüle.
Tamkó Sirató Károly: November
Komor fellegek között
jön az eső, jön a köd.
Cidrizik már a világ.
– Jól vigyázz, hogy meg ne fázz!
Kicsúsznak a szájukon, és fegyelmezetlenek.
/Bródy János /
2009 november 22. | Szerző: kisiren
Múlt…
Hova lettek…
Hova lettek a fényvirágok,
melyek nemrég a háztetőn nyíltak az aranyló,
sárga napsütésben?
Hova lettek a fénysugarak,
melyek melengettek,
ragyogásukkal megörvendeztették lelkünket?
Hova lett a fény varázsa,
mely mindent megszépített?
Helyette csak hull,
verdesi arcomat a november végi sűrű,
szitáló köd.
2009 november 21. | Szerző: kisiren
Ahol én járok…
Dal a szeretetről
Hol ringott bölcsőd: palotában,
Vagy kis kunyhóban, sose kérdem,
Itt vagy ott, egy az valójában,
Ez nem szégyen, az meg nem érdem.
Más, amit kérdek tőled, gyermek,
Nézz a szemembe s úgy felelj meg:
Van-e szívedben szeretet?
Köztünk barátság így lehet.
Igaz szívvel ha tudsz szeretni,
Jöhetsz velem kéz-kézbe térve,
Csöpp szeretetért én tengernyi
Szeretetet adok cserébe.
Nincs gyűlölség, ahol én járok,
Be van temetve minden árok,
Mely embert s embert valaha
Egymástól elválaszt vala.
Ahol én járok, gazdag ember
Nincs, ámde szegényt sem találtok;
Kedve és tudás kit hova rendel,
Ott dolgozik, s nem hallasz átkot.
Erős a gyengét gyámolítja,
Senki a másét nem áhítja:
Kinek munkán a tenyere,
Mindég puha a kenyere.
Ahol én járok, teste, lelke
Tiszta öregnek s ifjú népnek;
Nagy és kicsiny versenyre kelve
Munkára minden jónak s szépnek.
Gyűlölség szennyét kisöpörvén,
Szeretet itt a legfőbb törvény:
Egyetlen lánc, mely megmaradt – –
Nyomán egy csöpp vér sem fakadt.
Szeretet lánca! Kössed egybe
Szívét nagyoknak s gyermekeknek!
Gyűlölség! Légy úgy eltemetve,
Hírét se halljuk létednek!
Ez országnak minden lakója
Egymást szeresse, védje, ójja:
Naggyá ország csak így lehet – –
– Csudát művel a Szeretet.
Se emlék, se varázslat…
mint alma magházában a sok négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantasz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki nincs.
/ Radnóti Miklós :Se emlék ,se varázslat-részlet /
Hát visszatértek.Természetesen párban. Már kora reggel csendben megérkeztek , majd csemegézni kezdtek.Kíváncsian meg-megálltak, figyeltek szokásuk szerint, majd ide-oda röpködve, újra járták az orgonabokrot,le-föl kapkodva fekete sapkás fejüket.
Jó volt nézni őket, ahogy díszes ruhájukban feszítettek, a szürke ágak között pompáztak sárga mellénykéjükben.
Egyszer csak megszólalt egyikőjük: -Kis cipőt! Kis cipőt!- követelte, mert okos kis állat, tudja, hogy nemsokára zimankósabb lesz majd az idő, bizony fázni fog apró kis lábacskája.
Majd segítünk rajtuk, hogy meg ne fagyjanak, éhen ne pusztuljanak, hiszen kedves kis lényükkel elbájolnak mindenkit: kicsiket és nagyokat egyaránt.
vadvirág
2009 november 30. | Szerző: kisiren
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!
/ Rónay György /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X