2009 október 22. | Szerző: kisiren

 

 

                       

 

 

 

               

2009 október 22. | Szerző: kisiren

 “BÁRKI LÉGY, KI ERRE MÉGY,

MONDD SZÍVBŐL:   ÜDVÖZLÉGY! “

                    

 

 

A fenti idézetre minap egyik csodaszép városunkban sétálva bukkantam , egy  kapubejárónál lévő márványtáblán.Eltűnődtem az olvasottakon…

Milyen bölcsek, egymást tisztelő, kedvelő emberek voltak elődeink!/ Még ha nem is mindenki, természetesen. /

Köszönési szokásaik /Adjon Isten, jó napot!, Isten áldja meg!, Üdvözlégy!, Áldás, békesség!, Béke veled!,stb./ arról tanúskodnak, hogy e köszöntési formáknak “lelke” van/volt, szeretetet, jóakaratot sugároznak/tak a másik ember felé.

Mennyire megváltozott velünk együtt e szokás is! Hol van már a “Szerbusz, hogy vagy?”! Ma egy röpke “Szia!”, és már robogunk is tova.

                    

 Szép városban jártam                                                          —-       

E történelmi városunk őszi arcát felfedezve , örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sok fiatal család is itt töltött el egy hétvégét sok-sok iskolai csoporttal együtt, kihasználva a várjátékok és egyéb rendezvények nyújtotta lehetőségeket a szórakozásra, történelmi múltunk felidézésére, a gyerekekkel való közvetlen megismertetésre.

A török- magyar viszály játékos felidézése, a megelevenedett múlt visszarepítette őket a história időkerekén. Igazán ezek az élmények segítenek nekik a történelem és irodalom jobb megértéseben, talán az itt átélt sok pozitív élmény is ösztönzi majd őket arra, hogy elolvassák irodalmunk egyik gyöngyszemét…

A kor hangulatának, szellemének megidézése, mindannyiunkban felidézte a várkapitány, a város asszonyainak, Vica és Gergő, valamint a sok-sok névtelen hős dicső tettét.Jó volt rájuk emlékezni, no meg a regény írójára is , aki mindezt elmesélte nekünk.

                                                               ——–

 Minden városnak más, és más a hangulata, illata,…Itt a zegzugos kis utcák, a régi hangulatú várnegyed a kis boltjaival, kávézóival együtt vendégcsalogatóak.

Nem rohan, nem siet senki, mindenki érdeklődve nézelődik, fogyaszt, mert jó itt lenni, biztonság van, rend, ahová szívesen megyünk valamennyien: érzelmileg töltődni, új, kedves élményeket, benyomásokat szerezni, elraktározni, hogy máskor is visszajöjjünk ide. Mert érdemes.Mert jó olyan vendéglőbe betérni máskor is, ahol a kabátot felsegítik, ahol a személyzet ajtót nyit neked, ahol szívesen visszavárnak.

Szép ez a város ősszel is.Hívogató, marasztaló.Karnyújtásnyira a vár alatt megszállva, a minaret és marcipán  édes figurái csábítanak,vendégségre  marasztalnak…

             

 

2009 október 16. | Szerző: kisiren

 Mert gyönyörű! Jó volt újra hallani.

 

 

 

 

 

 

 

Én mindig bíztam benned vándorlásomon,

És te oltalom voltál.

Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad,

Bennem szép szavad szól már.

Ave Maria…

/Wolf Péter: Ave Maria

dalszöveg-részlet/

 

 

 

 

Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél, …

/Kozma József

dalszöveg/

 

Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják.

/Juhász Gyula: Fák/

       Hogy peregnek, kavarognak utolsó táncukat járva, ahogy a szél megrázza, megtépi a fák ágait! Mennyire kapaszkodnának még fa mamuskájuk kezébe, ő kapkodva hajladozik utánuk, de a szél túlerejével szemben nem tud megbírkózni…Messzire röpíti őket az Őszi Füttyös, egy másik világba.

vadvirág

 

 

2009 október 16. | Szerző: kisiren

 Kellemes napot!

                 

 Egy csésze forró tea

 Élvezem a forró tea illatát, ízét, zamatát, szeretem nézni, ahogy gőzölög, a szálló gőz különböző mintáit, ahogy törekszik feljebb, egyre magasabbra.

A kezemben tartva a csészét kellemes, ahogy melegíti a kezemet, tapintom a csésze kecses formáját. Elrévedezek rajta.

A tervezője karcsú formát álmodott neki, mintája szolid, de meleg színekkel van megfestve.Az összhatás alapján a benne lévő tea még finomabbnak tűnik, a formásan, szépen elkészített csésze látványa a délutáni szürkületben üdítő színfolt. 

 

 

 “…s mint fán se nő egyforma két levél,…”

/ Babits Mihály /

Örök ,

igaz gondolat,

mert a természet soha nem ismétli meg önmagát.

 

 

Októberi táj

 

 vadvirág

Magvető hava

 

2009 október 16. | Szerző: kisiren

 Mert gyönyörű!…Jó volt újra hallani.

 

 

 

 

 

Ave Mária – Wolf Péter

Én mindig bíztam benned vándorlásomon

és te oltalom voltál,

Nincs gyenge pillanat, mely téged megtagad,

bennem szép szavad szól már:

Ave  Maria,  Ave  Maria, Ave  Maria,  Ave Maria!

Miért volna véletlen, hogy megtaláltalak,

és csak áldalak érte.

Száz úton indulhatnék, mind feléd vezet,

el nem tévedek, érzem.

Ave  Maria,  Ave  Maria, Ave  Maria,  Ave Maria!

Jó volt, hogy elkísértél, sok baj elkerült,

s néha teljesült álmom.

Nézd, jöttem megköszönni boldog életem,

hála énekem szálljon!

Ave  Maria,  Ave  Maria, Ave  Maria,  Ave Maria!

 

 

 

Juhász Gyula: Fák

Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják

 

 

          

 

“Hervadt falevél hullt a fáról,

S elvitte őt az őszi szél,…”

/dalszöveg/

 

 

Hogy peregnek, kavarognak  utolsó táncukat járva, ahogy a szél megrázza, megtépi a fák ágait, mennyire kapaszkodnának még fa mamuskájuk kezébe, ő még kapkod utánuk, de a szél túlerejével már nem tud megbirkózni…Messzire repíti őket, egy másik világba.

 

 

 

vadvirág
 

2009 október 15. | Szerző: kisiren

 

 Szép estét!

            

 

 Weöres Sándor: Valse Triste

“Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik….”

              

vadvirág

Magvető hava

2009 október 15. | Szerző: kisiren

Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik.
	Albert Camus

 

                              

 A vers, a vers csak egy patak…

              

Takarjon be a diadalmas Ősz…

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.

 /Reményik Sándor /

vadvirág

2009 október 14. | Szerző: kisiren

 “Indulni kell…”

      

 

 Kicsit melegebb,

kicsit naposabb,

kicsit derűsebb napot kívánok!

           

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?”

(Rónay György)

 

          

 

 Ilyen időre vágyom!

Jöjj vissza indián nyár!

Hozzál még nekünk meleget,

napsütést,

jó időt!!

——-

A percek egymás után sietve távoznak,

forog az időkerék megállás nélkül.

Így van ez már,

ki tudja mióta.

Ami elmúlt ,

már csak volt,

a jelen, a most,

amire érdemes jobban figyelnünk,

mert utunk picivel mindig rövidebb,

rövidebb..

——

“Indulni kell megint…”

De most télbe, vagy őszbe? Ez a nagy dilemmám.

——-

Hű, de korán megjött!Még igazán várhatott volna! Hova siet? Hiszen nem vártuk még! Ő azonban idelopakodott alattomosan, mert reggel a gőzölgő kávémat kortyolgatva, kinézek a szemközti hegyekre, és lám, a csúcs már fehér! Ámulva nézem,leesett az első hó! Nem korai még ez?!

 

 A levegő halkan mozdul,
És a haldokló falombrul
Egy levélke hull a földre.
Ez talán az égi válasz,
E halott kép, néma, száraz?
Hátha mégis… nézem eltünődve.

Mintha írva volna rája:
E világ egy játékkártya;
Elkeverik, meg kiosztják.
Porszem, ember, falevél, mind
Megannyi pillangó lény itt.
Újulásban forgó mulandóság…

/Vajda János/

 vadvirág

Magvető hava,14. napja

2009 október 13. | Szerző: kisiren

 Itt vannak már az őszi esték  

      

 

Itt vannak már az őszi esték,

Szép őszi esték, csendesek.

Több jut az életörömekből,

S az életzajból kevesebb.

/Dömötör Pál /

 

 

 

vadvirág

2009 október 13. | Szerző: kisiren

 Jön már az ismerős

                         

 

 

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős

százlábú, deres ősz.

Sepreget, kotorász,

meg-megáll, lombot ráz,

kruplit ás, szüretel..

Sóhajtoz nagyokat,

s harapja , kurtírja

a hosszú anpokat.

Sarkady Sándor:Gesztenyecsalogató

Héj,héj,héj,szúrós tüskehéj,

vadgesztenyehéj.

Tarka boci lakik benne.

Ess ide a tenyerembe.

Héj,héj,héj nyílj ki tüskehéj!

 

 



Brrr! Micsoda idő tombol kinn, viszi el az embert a szél.A délutáni temetésen úgy éreztem, hogy felkap a szél és elröpít.Egyszerűen tépett, szaggatott szét mindent, mindenkit.

No most jól esett egy forró csésze mézes tea, kicsit átmelengette didergő testemet.

vadvirág