2009 október 22. | Szerző: kisiren |

 “BÁRKI LÉGY, KI ERRE MÉGY,

MONDD SZÍVBŐL:   ÜDVÖZLÉGY! “

                    

 

 

A fenti idézetre minap egyik csodaszép városunkban sétálva bukkantam , egy  kapubejárónál lévő márványtáblán.Eltűnődtem az olvasottakon…

Milyen bölcsek, egymást tisztelő, kedvelő emberek voltak elődeink!/ Még ha nem is mindenki, természetesen. /

Köszönési szokásaik /Adjon Isten, jó napot!, Isten áldja meg!, Üdvözlégy!, Áldás, békesség!, Béke veled!,stb./ arról tanúskodnak, hogy e köszöntési formáknak “lelke” van/volt, szeretetet, jóakaratot sugároznak/tak a másik ember felé.

Mennyire megváltozott velünk együtt e szokás is! Hol van már a “Szerbusz, hogy vagy?”! Ma egy röpke “Szia!”, és már robogunk is tova.

                    

 Szép városban jártam                                                          —-       

E történelmi városunk őszi arcát felfedezve , örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sok fiatal család is itt töltött el egy hétvégét sok-sok iskolai csoporttal együtt, kihasználva a várjátékok és egyéb rendezvények nyújtotta lehetőségeket a szórakozásra, történelmi múltunk felidézésére, a gyerekekkel való közvetlen megismertetésre.

A török- magyar viszály játékos felidézése, a megelevenedett múlt visszarepítette őket a história időkerekén. Igazán ezek az élmények segítenek nekik a történelem és irodalom jobb megértéseben, talán az itt átélt sok pozitív élmény is ösztönzi majd őket arra, hogy elolvassák irodalmunk egyik gyöngyszemét…

A kor hangulatának, szellemének megidézése, mindannyiunkban felidézte a várkapitány, a város asszonyainak, Vica és Gergő, valamint a sok-sok névtelen hős dicső tettét.Jó volt rájuk emlékezni, no meg a regény írójára is , aki mindezt elmesélte nekünk.

                                                               ——–

 Minden városnak más, és más a hangulata, illata,…Itt a zegzugos kis utcák, a régi hangulatú várnegyed a kis boltjaival, kávézóival együtt vendégcsalogatóak.

Nem rohan, nem siet senki, mindenki érdeklődve nézelődik, fogyaszt, mert jó itt lenni, biztonság van, rend, ahová szívesen megyünk valamennyien: érzelmileg töltődni, új, kedves élményeket, benyomásokat szerezni, elraktározni, hogy máskor is visszajöjjünk ide. Mert érdemes.Mert jó olyan vendéglőbe betérni máskor is, ahol a kabátot felsegítik, ahol a személyzet ajtót nyit neked, ahol szívesen visszavárnak.

Szép ez a város ősszel is.Hívogató, marasztaló.Karnyújtásnyira a vár alatt megszállva, a minaret és marcipán  édes figurái csábítanak,vendégségre  marasztalnak…