“Indulni kell…”
Kicsit melegebb,
kicsit naposabb,
kicsit derűsebb napot kívánok!
Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?”
(Rónay György)
Ilyen időre vágyom!
Jöjj vissza indián nyár!
Hozzál még nekünk meleget,
napsütést,
jó időt!!
——-
A percek egymás után sietve távoznak,
forog az időkerék megállás nélkül.
Így van ez már,
ki tudja mióta.
Ami elmúlt ,
már csak volt,
a jelen, a most,
amire érdemes jobban figyelnünk,
mert utunk picivel mindig rövidebb,
rövidebb..
——
“Indulni kell megint…”
De most télbe, vagy őszbe? Ez a nagy dilemmám.
——-
Hű, de korán megjött!Még igazán várhatott volna! Hova siet? Hiszen nem vártuk még! Ő azonban idelopakodott alattomosan, mert reggel a gőzölgő kávémat kortyolgatva, kinézek a szemközti hegyekre, és lám, a csúcs már fehér! Ámulva nézem,leesett az első hó! Nem korai még ez?!
A levegő halkan mozdul,
És a haldokló falombrul
Egy levélke hull a földre.
Ez talán az égi válasz,
E halott kép, néma, száraz?
Hátha mégis… nézem eltünődve.
Mintha írva volna rája:
E világ egy játékkártya;
Elkeverik, meg kiosztják.
Porszem, ember, falevél, mind
Megannyi pillangó lény itt.
Újulásban forgó mulandóság…
/Vajda János/
vadvirág
Magvető hava,14. napja