2009 október 14. | Szerző: kisiren |

 “Indulni kell…”

      

 

 Kicsit melegebb,

kicsit naposabb,

kicsit derűsebb napot kívánok!

           

Mondd, szereted az állatokat,
s figyeled őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek?”

(Rónay György)

 

          

 

 Ilyen időre vágyom!

Jöjj vissza indián nyár!

Hozzál még nekünk meleget,

napsütést,

jó időt!!

——-

A percek egymás után sietve távoznak,

forog az időkerék megállás nélkül.

Így van ez már,

ki tudja mióta.

Ami elmúlt ,

már csak volt,

a jelen, a most,

amire érdemes jobban figyelnünk,

mert utunk picivel mindig rövidebb,

rövidebb..

——

“Indulni kell megint…”

De most télbe, vagy őszbe? Ez a nagy dilemmám.

——-

Hű, de korán megjött!Még igazán várhatott volna! Hova siet? Hiszen nem vártuk még! Ő azonban idelopakodott alattomosan, mert reggel a gőzölgő kávémat kortyolgatva, kinézek a szemközti hegyekre, és lám, a csúcs már fehér! Ámulva nézem,leesett az első hó! Nem korai még ez?!

 

 A levegő halkan mozdul,
És a haldokló falombrul
Egy levélke hull a földre.
Ez talán az égi válasz,
E halott kép, néma, száraz?
Hátha mégis… nézem eltünődve.

Mintha írva volna rája:
E világ egy játékkártya;
Elkeverik, meg kiosztják.
Porszem, ember, falevél, mind
Megannyi pillangó lény itt.
Újulásban forgó mulandóság…

/Vajda János/

 vadvirág

Magvető hava,14. napja