2009 október 11. | Szerző: kisiren |

 

A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.
	Eleanor Roosevelt

                          

 Zarándokhelyen

Az egyik híres   zarándokhely főterén nézelődöm, fényképeket készítek. A messze földön híres templommal szemben iskola, óvoda található. Bár szombat van, de  az általános iskola egyben művészeti is (nagyon helyesen, bár mások is így működnének/tek volna, mennyivel ésszerűbb lenne az oktatás e módja!), így természetes, hogy a muzsika kihallatszik az épületből, hiszen próbálnak, gyakorolnak a gyerekek.

Közben buszok érkeznek, melyről a hívek leszállva sorokba rendeződnek,majd énekelve vonulnak a felújítás alatt álló templomhoz, aztán a téren felállított oltárhoz.Mintha búcsúban lennék, ami itt elég gyakran van. Rövid idő alatt megtelik a tér, kezdődik a szabadtéri mise.Még egy szerzetes felavatását is nyomon kísérhetem.

Közben azon tűnődöm, hogy a szemközti iskola, óvoda emeletes épületének ablakaiból milyen érdekes kilátás nyílik e térre.Az biztos, hogy nem mindennapi események tanúi a pedagógusok és a gyerekek…

             ————————————————-

Egy fiatal kispap állít meg az egyik épületnél, jó szívvel ajánlja, hogy ott vegyek ajándékot, mert az a  Nővérek boltja, olcsóbbak az árak .Ügyes marketing fogás, de nagyon barátságos, szimpatikus pap, így aztán betérek hozzájuk, bár szándékomban nem áll vásárolni kegytárgyakat, de szétnézek az üzletben.

Az éppen eladó Nővér 70, 80 év körüli lehet, bár nehéz a korát megállapítani, mert fürge, csacsogó,az arca sima, ráncoknak nyoma sincs rajta, örök mosolygós, bájos lény.Ketten vagyunk, így csak velem foglalkozik: finoman érdeklődik, kínál, cseveg velem.Nem erőszakos, szeretettel ajánlja portékáikat, én pedig veszek tőle több apróságot is.

Beszélgetés közben több mindent megtudunk egymásról, hiszen érdekli minden. Ahogy mesél, szinte megnyílik. Az arca átalakul, mintha egy kislány mesélne most már :szemei ragyognak, lelkesen mesél, lelki gazdagság árad belőle.

Mennem kell, búcsúzáskor még ajándékokat is kapok tőle emlékbe.Elköszönünk egymástól.A térre lépve azon gondolkozom, milyen jó, hogy megismerhettem a Nővért, a belőle áradó szeretetet…Mennyi kellemes élménnyel lettem itt gazdagabb ezen a szombat délelőttön…

“Őrangyalom, szívből kérlek,

Légy vezérem, amíg élek.”-így kezdődik az egyik ajándékon az idézet. Szép ugye? Nekem tetszik…

Azóta gyakran eszembe jut a Nővér, és eltöprengek azon, hogy mennyire különbözünk mi emberek egymástól!Mióta eszemet tudom, mindig családra vágytam, kislányként a játékaim is arról szóltak, örökké arra készültem…Míg mások másról álmodoztak…

írta: vadvirág

         

 2009. Magvető, 10.