Párizsban járt…
Ady Endre:
Párizsban járt az őszPárizsba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az úton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párizsból az Ősz kacagva szaladt. Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt.
Beköszöntött...
Tegnap előtt még hogy nevetett, fülig ért a szája, vidáman mosolygott ránk, színes pompájával, szépségével kápráztatott el bennünket, aztán tegnap már nem volt valami vidám a kedve, bár egyet-egyet még nevetett felénk búcsúzóul, majd eltűnt a szemünk elől, ma reggelre már csak hűlt helyét találtuk.
Az őt követő vendég kicsit pityeregve, szomorkásan kopogtatott be hozzánk, nem szívesen fogadtuk, de nincs mit tenni, az ő ideje is eljött. Sokunk számára nemszeretem vendég, így hellyel sem kínáltuk, hátha megsértődik, és kicsit majd visszahúzódik ez a ködös, borongós, savanyú hangulatú őszidő…
írta:vadvirág
Tarbay Ede: Őszanyó
Kontyos kendős ősz-anyó
Söpröget a kertben,
Vörös arany falevél
Ripeg-ropog zörren,
Reggel-este ruhát mos,
Csupa gőz az erdő,
Mosókonyha a világ,
A völgy mosóteknő.
vadvirág