2009 szeptember 27. | Szerző: kisiren |

 S mindig úgy tégy…

“S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,

 Minthogyha újjászülten élnél.

 Mit akar? – kérd meg minden naptól.

 És minden nap felel majd akkor:”

 

 

 „A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi.”

 Ez már az ősz…

                      

Zelk Zoltán: Ez már az ősz

 

Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött –
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jő, mily korán tör felénk –
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. –
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Mihály napjára

A természetben, az idõjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az õsi napéjegyenloség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. “Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.” Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkoztet. Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idõ hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fû gyökere. Úgy is mondják, hogy “Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet”. A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás. A nap a gazdasági évnek is nevezetes õszi fordulója. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentos ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegõdnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegõdtetés, a “váltakozás” napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek. Errõl a cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi énekszöveg is:

Mikor a szógát fogadják,
Öcsémuramnak szólítják,
De amikor már megkapták,
Csak fõtt krumplival táplálják

/forrás:Magyar Krónika/

 

 

 

     vadvirág