Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele…
.
Milyen napsütéses, meleg napokkal kedveskedik nekünk Szeptember. Ha nem volnának a hűvös, fázós esték, reggelek, azt hihetnénk, hogy a nyár itt felejtette magát nálunk.
Ennél szebb Őszelőt nem is kívánhatnánk.Olyan csendben, óvatosan, szinte lábujjhegyen lopakodva oson át a nyár az őszbe, ne hogy megzavarja a természetet.Simogat meleg sugaraival, felvidít, fényével, szépségével. Közben pedig elénk tárja a gyümölcsösök, szőlősök mézédes, illatos termését, kínálgat bennünket, csábít a megízlelésükre.De az erdő, mező is kínálja embernek, állatnak színes, finom terméseit.Szinte hallani, ahogy buzdít mindenkit:
-Gyertek, kóstoljátok meg gyümölcseimet, terméseimet, és tegyetek el belőle a zimankós, hideg napokra is!
Mi pedig hálát mondhatunk a Természetnek, hogy ilyen bőkezű velünk szemben.
KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.
Ki a Tisza vizét issza…
Jó itt ücsörögni, halászléevése közben gyönyörködni a lassan folydogáló Tiszában. Most nem siet, mintha ő is lelassította volna folyását, nézelődik a környezetében.
Milyen messziről indult.Tiszaújhelynél, a közeli forrásnál szedte lábát, útra kelt, hozva magával sok-sok küldeményt, melyet útközben vagy lerak, vagy viszi magával még tovább.
Elgondolkodva ballag, talán ő is a nyári emlékekre gondol, elmereng azokon.
Csendes.Ritkán még egy-egy sétahajó siklik rajta, vagy egy-egy halász motorcsónakja.Lassan, békésen halad el a part mellett.Hagyjuk tűnődni..
De jó így együtt…
vadvirág