2009 szeptember 27. | Szerző: kisiren
S mindig úgy tégy…
“S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Minthogyha újjászülten élnél.
Mit akar? – kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:”
„A természet nem ért tréfát: mindig igaz, mindig komoly, mindig szigorú, mindig igaza van; a hibák és tévedések mindig az emberéi.”
Ez már az ősz…
Zelk Zoltán: Ez már az ősz
Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.
Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött –
elnémul a rigó, el a tücsök.
Mily korán jő, mily korán tör felénk –
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!
S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.
Csügged az ág, ejti leveleit. –
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! S lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!
Mihály napjára
A természetben, az idõjárásban is változás áll be, Szent Mihály napja az õsi napéjegyenloség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. “Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.” Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkoztet. Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot. A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idõ hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fû gyökere. Úgy is mondják, hogy “Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet”. A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás. A nap a gazdasági évnek is nevezetes õszi fordulója. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentos ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegõdnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegõdtetés, a “váltakozás” napja Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek. Errõl a cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi énekszöveg is:
Mikor a szógát fogadják,
Öcsémuramnak szólítják,
De amikor már megkapták,
Csak fõtt krumplival táplálják
/forrás:Magyar Krónika/
vadvirág
2009 szeptember 27. | Szerző: kisiren
Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Ismeretlen
Érzéseim Mindenszentek előestéjén
November elseje bennem mindig kettős érzést vált ki:e napon született a fiam,aminek nagyon örülök,és sokan eltávoztak már környezetemből,akiket nagyon hiányolok.
Gyermekem születésekor egy csodát kaptam a Sorsomtól:egy új élet kezdetét.Milyen érdekes ez a kettősség.Valakit ünneplünk,aki akkor született,míg másokért szomorkodunk,akik eltávoztak tőlünk. E nap is figyelmeztet életünk két fontos állomására:születünk és meghalunk.Ahogy Horatius írta:
“Emlékezzél meg ember,hogy por vagy és porrá leszel.”
Legközvetlenebb halottaimról pedig úgy érzem, nem csak e napon emlékszem meg,mert bennem élnek mindennap.Édesanyám ízeit érzem minden főzésnél,sütésnél,de érzem az illatot,ami a konyháját lengte be.Szüleim szavait most is hallom,óvó,védő kezük máig kísérnek.Bennünk élnek Ők mindannyian,akiket szerettünk-ez az Ő halhatatlanságuk,és az élet egyik legszebb üzenete:folytatni az életet,továbbadni,még akkor is,ha tudjuk,hogy egyszer számunkra is befejeződik,ahogy a lipcsei toronyórán olvashatjuk:”A halál bizonyos,csak az órája bizonytalan.”
Mégis az élet szépsége,a mindennapok apró örömei,amivel Sorsunk ajándékoz meg bennünket arra ösztönöznek ,hogy ez a kapott ajándék egyszeri,megismételhetetlen jól vigyázzunk rá,és használjuk ki minden pillanatát.
Madách Imre írja Az ember tragédiája-ban:
“Ádám:-Csak az a vég-csak azt tudnám feledni…
Az Úr:-Mondottam,ember:küzdj és bízva bízzál.”
Érzések
|
A sírkertekben járva… Ezekben a napokban, mint oly sokan, járom a temetőket. Meglátogatom az elköltözött hozzámtartozókat. Jó érzés látni a z ünneplőbe öltöztetett, ápolt sírokat. Különösen szeretem azokat a sírkerteket, ahol még hagytak fát is. Valahogy azok barátságosabbak számomra, talán még pihenni is jobb egy jó öreg fa árnyékában, amely , ha úgy hozza az időjárás, még altatót is suttog az ott pihenőknek. Viszont riaszt az egyre hatalmasabb sírkőtenger.Nem a sírkövekkel van bajom, hanem a méretekkel, melyek egyre nagyobbak.Jó lenne valami szabályt alkotni erre is, mert a sírkertek területe egyre csökken. Hallottam bosszankodó hozzátartozókat, akik sírjukhoz alig fértek hozzá, a szomszéd hatalmas új sírkője miatt. Mint mindenütt, itt is kezd terjedni a” ki tud nagyobbat csináltatni” szemlélet. Eltűnődtem…Nem szeretnék egy hatalmas kő alatt pihenni majd. Mennyivel barátságosabb számomra az urnás temetés, ahol a maroknyi hamvakat egy nagyon kedves hozzátartozó sírjában is betehetik. vadvirág gondolatok |
|
 |
|
|
|
| 2008-10-31 13:30:47 | |
|
Mindazoknak, akik hiányoznak nekem… Mariannkának…
Emlékük legyen áldott, pihenésük békés, csendes. Adassék nekik örök nyugalom.
“Okuljatok mindannyian e példán: Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Kosztolányi Dezső vadvirág kép_idézet_gondolat |
|
|
|
|
|
| 2008-10-31 13:25:00 | |
|
“Az élet fény, a fény szeretet, a szeretet végtelen.”
Rohanó világunkban sokminden az élet mulandóságára figyelmeztet bennünket:A természetben a gyorsan egymást követő évszakok…A nyíló virág hervadása…A madarak vándorlása…A levelek hullása… Életünk úgy elszáll, mint az álom. De az emlékek megmaradnak… |
|
November elseje előtt
Mindenszentek és Halottak napja közeledtével járom a temetőket, ahol meglátogatom az ott nyugvó rokonaimat, ismerőseimet.
Kellemes azokban a temetőkben sétálni, ahol öreg, terebélyes fák alatt pihenhetnek az eltávozottak, hiszen ezek a fák szinte vigyázzák az alattuk pihenők álmát, az őszi színes levelek pedig szinte azt suttogják fülünkbe, hogy mi is múlandók vagyunk.
“Ilyen az ember.Egyedüli példány.”/Kosztolányi/
A sírok között sétálva olvasgatom a feliratokat és azon gondolkozom, mennyi élet, mennyi sors van itt eltemetve, bezárva a sírokba, ahova nem visz magával senki egyebet, mint a lelkét. Nincs két egyforma út.De mindannyian életútjuk végéhez értek.Van kinek ez az út hosszabb, másoknak rövidebb volt. Lehettek gazdagok, szegények, hatalmasok, egyszerűek .Már sose tudjuk meg, de nem is fontos.
Róluk írta a költő:
“Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
…hatnak tovább.
Képek,…már megdermedtek és örökre
szépek. /Kosztolányi /
Az élet üzenete
Halhatatlanságuk az élet egyik szép üzenete.Születéskor mindenki ajándékba kapja a legnagyobb csodát, a földi Életet, mely egyszeri, megismételhetetlen.Vigyázzunk rá, okosan használjuk ki minden percét, és az elődeinktől kapott szikrát adjuk tovább, megemlékezvén róluk hálával, egy-egy száll gyertyával, virággal.
Mert bennünk élnek ők tovább. Ott vannak a gondolatainkban, cselekedeteinkben, mindenben, mindenütt.
A pislákoló mécses juttassa eszünkbe:
“Az élet fény, a fény szeretet, a szeretet az élet.”
2009 szeptember 24. | Szerző: kisiren
A meséhez mennyi unalom kell,
hogy a boszorkányos madarak
röppenjenek izgatott seregben
s aprót-nagyot mulattassanak.
/Weöres Sándor /
A titok, mely a könyvekben van…
– Bár olvasni igazán még nem tudok, lehet, a könyvet is fejjel lefelé tartom, de már barátkozom Betűország lakóival, hogy mielőbb megfejtsem titkukat. Akkor aztán igazán olvasni fogok, amit már nagyon várok!De addig is mesélek a képekről kedvenc macimnak…
Mert a mesék birodalmában barangolni nagyon jó…
Elvarázsol bennünket, töprengésre, további gondolkodásra késztet…
Milyen jó nézni ezeket a játszadozó gyerekeket…Így játszottak a gyerekek valamikor, sok-sok okos , ötletes játékot kitalálva…
…és így játszanak napjainkban, a számítógép előtt ülve…
…de a játék az 
mindig öröm forrása, és nagyon-nagyon jó!
—————————
A “nagy” kislány
A szeptemberi első tanítási nap után a gyerekek este boldogan játszanak tovább a közeli játszótéren.
-Nézd, én már milyen ügyesen tudok hintázni!- mondja boldogan az elsős kislány az óvodás kisfiúnak. – Látod milyen jól tudom hajtani magam, és már nem esek le, mert megtanultam. Mert én már nagy vagyok, első osztályos-dicsekszik tovább a kislány, majd folytatja:-A tanító néni is megdicsért, hogy ügyes vagyok, és sokkal jobb iskolásnak lenni, mint óvodásnak! Mert már nagy vagyok- mondja ismét nyomatékkal, büszkén…
Tényleg ügyes, talpra esett gyerek.
—————————
Csönd
-Olyan csendet szeretnék, hogy meg lehessen hallani a légy zümmögését- mondja a tanító néni.
Egy darabig pisszenés sem hallatszik, de aztán az egyik kis elsős nem bírja tovább, megszólal:
-Tanító néni kérem! Mikor jön már a légy?
vadvirág
2009 szeptember 23. | Szerző: kisiren
“….hiszen, hogy élek, maga is csoda…”
Várnai Zseni:Csodálatos
| Miért keresnék távoli csodákat? hiszen, hogy élek, maga is csoda! Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem, csodálni ezt meg nem szűnök soha. Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, csoda, hogy érzek és gondolkodom, képzeletemben képek szárnyasodnak s betűhálómmal őket elfogom. Hát nem csoda, hogy írok, egymagában? Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene? Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik e furcsa szellem titkos búhelye? Csodálhatnám a napot és a holdat s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen; de mért szállnék a messzi csillagokra, hiszen csoda az én kis életem. És új életek szakadtak belőlem, oly egyszerű és mégis oly csodás, ahogy a rügyből a levél kipattan, mégis mi hát egy új fogantatás? Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni, mi a remegés, mi a félelem? S mily különös, úgy csüggni mindhalálig egy idegen, egy másik életen. A gyerekem az életemnek mása, ő én vagyok, de mégis Ő maga. Csodáltam őt, amikor járni kezdett, mikor kibuggyant legelső szava, s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem: lehetséges, hogy Ő még Én vagyok? s mikor benne is képek szárnyasodtak, akkor éreztem, hogy már elhagyott. Csodálatos, hogy mennyiféle kép van, s ahány ember, megannyi képzelet. Mindenki lát, csupán röptén elfogni kevesen tudják ám a képeket, művésznek mondják az ilyen varázslót, aki szavakba, színbe, kőbe vés, de honnan ez, én is miként csinálom? Ez az, ami oly rejtelmes, mesés. Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek! Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?! Akár a mag, amely egy sziklacsúcson gyökeret ver s kövek közt megfogan. A szél a gyönge magvat elsodorja, de erős az élet és megtapad… Csodálatos az élet és hogy élek s hogy én is adtam életmagvakat! |
Zelk Zoltán: Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúg madár.
A hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
Végre…
Hát ez is megvolt, pedig de féltem tőle.De szeretném ezeket a nemszeretem dolgokat átaludni, elvarázsolt állapotban átélni…Sajnos ilyen nincs, ezért jól összeszorítottam a fogam, és megadóan biztattam magam: -Lesz, ami lesz!
Most már csak a kötésektől félek.Bátorság!!!
vadvirág
2009 szeptember 21. | Szerző: kisiren
Álmod ha őrzi millió nádszál…
Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz?
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz?
Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsimogatja szívedet.
/Fekete István: Nádas
részlet//
…minden zugból manó leskelődjék…
A meséhez mennyi bizalom kell,
hogy kavics-mód sok legyen a kincs,
és a mondott rózsa illatozzék,
és nyisson az álmodott kilincs.
A meséhez mennyi félelem kell,
kályha mellett, hol semmi veszély,
minden zugból manó leskelődjék,
torkot tátson odakinn az éj.
/Weöres Sándor:A meséről
részlet/
vadvirág
2009 szeptember 21. | Szerző: kisiren
|
Várnai
Zseni CSODÁLATOS Miért keresnék távoli csodákat? Hát nem csoda, hogy írok, egymagában? És új életek szakadtak belőlem, A gyerekem az életemnek mása, Csodálatos, hogy mennyiféle kép van, Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek! |
||
Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több
villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó
angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyemharisnyák, rossz cipők
s
ami búsítja bús dalom,
a fanyar arcon fájdalom.
Zelk Zoltán: Varjúnóta
Elmúlt a nyár,
Kár érte, kár.
Sárgul a táj,
Kár érte, kár.
Repülni kél
nagyszárnyú szél,
messzire száll
e csúg madár.
A
hegy mögül
felhő röpül-
meg-megered,
már csepereg.
Ősz eső,
fát verdeső,-
fázik a táj,
kár érte, kár.
2009 szeptember 21. | Szerző: kisiren
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele…
.
Milyen napsütéses, meleg napokkal kedveskedik nekünk Szeptember. Ha nem volnának a hűvös, fázós esték, reggelek, azt hihetnénk, hogy a nyár itt felejtette magát nálunk.
Ennél szebb Őszelőt nem is kívánhatnánk.Olyan csendben, óvatosan, szinte lábujjhegyen lopakodva oson át a nyár az őszbe, ne hogy megzavarja a természetet.Simogat meleg sugaraival, felvidít, fényével, szépségével. Közben pedig elénk tárja a gyümölcsösök, szőlősök mézédes, illatos termését, kínálgat bennünket, csábít a megízlelésükre.De az erdő, mező is kínálja embernek, állatnak színes, finom terméseit.Szinte hallani, ahogy buzdít mindenkit:
-Gyertek, kóstoljátok meg gyümölcseimet, terméseimet, és tegyetek el belőle a zimankós, hideg napokra is!
Mi pedig hálát mondhatunk a Természetnek, hogy ilyen bőkezű velünk szemben.
KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.
Ki a Tisza vizét issza…
Jó itt ücsörögni, halászléevése közben gyönyörködni a lassan folydogáló Tiszában. Most nem siet, mintha ő is lelassította volna folyását, nézelődik a környezetében.
Milyen messziről indult.Tiszaújhelynél, a közeli forrásnál szedte lábát, útra kelt, hozva magával sok-sok küldeményt, melyet útközben vagy lerak, vagy viszi magával még tovább.
Elgondolkodva ballag, talán ő is a nyári emlékekre gondol, elmereng azokon.
Csendes.Ritkán még egy-egy sétahajó siklik rajta, vagy egy-egy halász motorcsónakja.Lassan, békésen halad el a part mellett.Hagyjuk tűnődni..
Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.
Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
– ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,
add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű.
De jó így együtt…
vadvirág
2009 szeptember 20. | Szerző: kisiren
Jókai Mór
Táncolnak a még nyíló virágok az őszi szélben. Búcsú táncukat járják. Boldogan, önfeledten hajladoznak, ahogy a meleg napsugár simogatja őket…
De kecses mozgásával a pillangó is táncol. Keringőzik a virágok körül, majd egyre rászáll, pihen, aztán táncol tovább…
Akárcsak a lehulló , sokszínű falevél, ahogy a szélben keringőzve repül, száll, majd földet ér…
Micsoda hangulat! Az élőzene lázba hoz mindenkit: fiatalt, idősebbet…Bár szeptember van, de a jó időnek köszönhetően még tomboló hangulat uralkodik minden este végig a sétányon…
A jó hangú énekesnő, no meg a romantikus , kellemes zene, bizony táncra perdít mindenkit. Együtt ropja a táncot a 20, a 30, 40, 50, 60, 70, de még a 80 -as éveiket taposó vendég is…Itt eltűnik a korkülönbség, csak a zene, a tánc van. De az nagyon, nagyon!
———————–
Muzsikál a téren, úgy , mint sok éve már. Kis kiegészítés a kevéske nyugdíjához.
Nézem, figyelem a játékát. Sokat téveszt, bizonytalanabb lett tavaly óta.Még így is sokan megállnak, vagy leülnek a padra, és hallgatják a jól ismert nótákat.
Ő pedig húzza…Közben figyeli a cipőket. Az sok mindent elárul az adakozóról….Karcsú lábak, kis topánkában,erőteljes, sportos lábak, sportcipőben…Aztán csörrennek az aprópénzek. Ilyenkor még lelkesebben játszik…Az unokára gondol, akit fel kell még nevelnie…
Aztán egy erőteljes léptek hangja…bakancsé…Várja, mi fog történni…De nem rúgott a kalapba, csak figyelemkeltően továbbdobogott.
Nem fél . Neki élni KELL! Várja az unokája, aki most nem játszhat vele.
– – – – – – –
-Táncoltass meg! Szeretem, ha a meleg kávéban jól megforgatsz, megpörgetsz. Imádok táncolni, ahogy ujjaiddal biztosan tartasz, én pedig önfeledten keringőzöm…
írta: vadvirág
2009 szeptember 20. | Szerző: kisiren
Batyuba szedte rongyait a nyár…
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.”
/József Attila /
” hogy most ilyen s egy perc múlva más,
hogy szüntelen, lázas virulás,
hogy elhull és többé nem terem
eleven mása már sohasem,
hogy nem örök benne semmi, csak
az ezer halandó változat.”
/Garai Gábor /
Haj, de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év múlva látja!”
Gárdonyi Géza
„Bármid van, amire azt mondod, enyém, ne feledd hozzágondolni: kölcsön kaptam.
Mert mindenedet az élettől kaptad, s mindenedet vissza is kell adnod.”
Gárdonyi Géza
Márai Sándor:Ajándék
“És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg
Mindig szerettem a virágokat.
Oly szépek, oly szelídek, bájosak.
Kacér nincs köztük, sem divat-beteg;
Közönyt, álkedved egy se szenveleg,
Láttatni titkosan nem vágyakoznak;
Elrejtve, bokrok közt is illatoznak.
Éltük rövid, de nyár van azalatt,
Míg ők a nap felé mosolyognak.
S ha jő az ősz, a rózsa-hullató:
Sóhaj, sírás tőlük nem hallható.
Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd,
Tán elhervadni is gyönyör nekik…
Gárdonyi Géza
vadvirág
2009 szeptember 29. | Szerző: kisiren
Áldassék a neve! Aki a bölcsőben elringatott, ha nem tudtam elaludni,megsimogatott, dallal álomba ringatott…Oly sok mindenre megtanított…Köszönöm!
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű, csoda,
Többé se napfény sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
/ Arany János /
Komolykodva jön az ősz…
Csanádi Imre:
Ősz-elő
Szállj, szállj
Ökörnyál
Jön az ősz
Megy a nyár,
Megy a nyár
A nevetős
Komolykodva
Jön az ősz
Csillámló derekkel
Sárga levelekkel
Szőlővel, mosolygóval
Fűre koccanó dióval.
Elrepült a tarka nyár…
Fésűs Éva:
Őszi dúdoló
– Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a tarka nyár.
Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.
-Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
Lopva lép a fürge őz.
Béka mondja: – Kutykurutty!
Kis porontyom, menj, aludj!
Jó gyerek nem brekeg,
Téli álom lepte meg.
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X