2009 augusztus 5. | Szerző: kisiren
Őszünk be közeleg…
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Annára gondolok, ki szőke s messze rég.)
Kaszálók illatát üzenik esti rétek.
(Annára gondolok, emléke enyhe, szép!)
A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek.
(Annára gondolok, ó én letűnt nyaram.)
Őszünk be közeleg, falevél földre téved.
(Annára gondolok és siratom magam!)
/ Juhász Gyula: Nyár /
“Az élet sok mindenre képes…
Nagyon nagy tanító…”
vadvirág
2009 augusztus 4. | Szerző: kisiren
2009.08.04.
Ne kérdezd…
“Ne kérdezd, hol kel fel a Nap,
Gondold, hogy ott, ahol te vagy,
És hogyha úgy érzed, hogy elborult az ég,
A szíved őrizze a fényt!
/Bródy János /
Milyen igaz, aktuális gondolatok…
könyv valamilyen szándékkal készül, s azt is mondják, hogy akik a könyveket írják, javítani akarnak a világon, ezer éve vagy ötezer éve, és még régebb óta, a történetek arról példálóznak a kezdetek kezdetétől,hogy legyünk jók, becsületesek, ne ártsunk másoknak, segítsünk a bajba jutottakon, ne éljünk vissza a hatalmunkkal – erre tanítanak a mesék és a kőtáblák és a könyvek ötezer éve vagy tízezer éve, s mindhiába: a világ nem lett jobb, ma is aktuális minden indus tanmese, amit akkor találtak ki, amikor még az íj és a nyíl is újdonság volt, évezredek teltek el, s ma is ugyanarra kell tanítani az embereket- s ugyanolyan hiába- mint annak idején…”
vadvirág
2009 augusztus 4. | Szerző: kisiren
Hull a csillag…
|
Illyés Gyula: Csillaghullás
|
|
Lehoczky János:
A VIZEK FOHÁSZA
Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
Hullám és híd, part és a víz.
Erő és báj, folyó és táj,
úszás és merülés,
áldás és könyörgés,
értened kell!
Víz vagyok.
Őrizned kell!
vadvirág
2009 augusztus 4. | Szerző: kisiren
AUGUSZTUS- NYÁRUTÓ- ÚJ KENYÉR HAVA
“aranyat izzó augusztus…”
|
Jékely Zoltán: Tücsök
|
|
Fülledt, meleg volt az elmúlt éjszaka is. Ilyenkor még nyitott ablaknál is nehéz aludni. Minden nesz behallatszik, zavaró lehet. Így volt ez most is.
Nyári estéken szeretem hallgatni a tücsök muzsikáját, valami nagyon kellemes, nyugtató hatása van. Az éjjel azonban arra ébredtem, hogy fergeteges éjjeli zenét adnak, mintha az ablakban recsegtetnék lábukat, egy egész zenekar.
Felébresztettek, először még élvezettel hallgattam őket, aztán már sehogy sem tudtam tőlük elaludni, kénytelen voltam muzsikájuk elől másik szobába menekülni. Így csak halk zene ringatott el új álmomba, és hagyott éjjel háromkor még kicsit szunnyadni…
vadvirág
|
Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
|
Az augusztus régi neve a rómaiaknál „Sextilis” volt, mert a hatodik (sextus) hónapja volt az esztendőnek. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Amikor azonban Augustus császárnak Krisztus előtt 7-ben az időközben újra felszaporodott szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, akkor ennek a hónapnak a nevét is megváltoztatta: miután életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le, azért a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot.
/részlet/
Megtérnek a tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet: megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a vaporetto fedélzetén visszanézett, újfaja ruhafogast, amilyet nálunk nem ismernek.
Langyos a Küküllő
vize, mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.
Lenn a gát alatt az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.
S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át meg átalússzák.
Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával-
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.
Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak
Csukás István: Nyárutó
(részlet)
Lassan véget ér a nyár.
Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot
növeszt a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik
a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tûnõdve
visszadereng: örök hófalról az örökös napfény.
Tudjuk, de még nem törõdünk vele, látjuk, de még másfelé
nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl,
de már hibátlanul együtt, mint a szél és a lomb.
Darázs reszket és elélvez a gyümölcsillatban, édes, édes õsz jön,
felhangolt idegeket zsongató, érett ízeket kortyoltató.
Reményik Sándor
Augusztus, nyárutó
Augusztus, nyárutó…
A Göncöl tengelye,
Mint roppant égi óramutató,
Némán, merőn mutat már ősz fele
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Némán, szorongó szívvel nézem én
Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak
A forró csillagokra rálehel, –
S hullnak, mint itt lenn a falevelek.
A csillagok hamarabb kezdik el…
Mi jön? Mi megy?
Mi hull le még?
Nem volt a csillaghullásból elég?
Kigyúlt hajók
Suhannak át az égbolt tengerén,
Jelek, csodák…
Némán, szorongó szívvel nézem én.
Egy új teremtés reggele előtt
Ez tán az Isten vajúdó, szent láza
És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.
|
Augusztus
|
|
népi mondóka
|
|
|
2009 augusztus 2. | Szerző: kisiren
Pirkadás…
Az éj szürke sálja szakadozik, foszlik, és az apró résekben előbújik egy halvány fénysugár. Aztán még egy, majd sok-sok ezer fénytestvér követi. Ébredezik a nap, álmos szemeit nyitogatja.Egyre világosabb lesz.
A virágokon, fűszálakon, fák, bokrok levelein megcsillannak a harmatcseppek, melyeket az Éjtündér szétszórt kosárkájából. Ahogy a fény megsimogatja őket, csodálatosan ragyognak, tündökönek, mint megannyi csillogó üveggyöngy.Majd a fény melegének hatására egyszer csak eltűnnek. Volt, nincs…Ennyi volt az életük.
A természetes szépséges, apró csodái ők…a harmatcseppek.
írta: vadvirág
2009 augusztus 1. | Szerző: kisiren
Mosolygós, szép napot!
” A szépség egy mosolygó arc. “
/Fair /
vadvirág
2009 augusztus 6. | Szerző: kisiren
“Nem igazság,
hogy a ráncok éppen a mosoly nyomán jelennek meg.”
/ Twain /
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X