2009 augusztus 28. | Szerző: kisiren |

 Felvidéki barangolás

Borsi

Első állomás Borsi, a Nagyságos Fejedelem, II.Rákóczi Ferenc szülőhelye, ahol bölcsőjét ringatták.

Hajdanán csak gazt, és lepusztult kastélyt látogathattunk, ma már  jobb a helyzet, bár igazán megérdemelné e nemes hely, hogy az egész épületet szépen helyrehozzák.

Kassa

Innen a Zemplén csodálatos hegyein keresztül jutottunk el  Kassára, ahová megtértek a Fejedelem hamvai

Jól ismert város, , ahol első utam mindig a dómba visz. Ha van időm, szívesen ücsörgök a mellette levő parkban, ahol nézem a vízsugarak játékát,hallgatom a torony  zenéjét.Kedvelem ezt a várost, különösen, amióta szépen felújították.

 

 Krasznahorka

Folytatásként Krasznahorka méltóságteljes, büszke vára következett.Jó, széles úton, szaporán lehet megközelíteni.Szép a vár, önkéntelenül is eszembe jut a tárogató hangja a bús nótájával :

…Milyen kihalt, milyen árva,

    Krasznahorka büszke vára….

 

 A vár kapujánál egyedi fogadtatásba lesz része a látogatónak: aranyos kecskegidák pózolnak a bejárati ágyúnál, várva, hogy lencsevégre kerüljenek.Dörzsölt, de kedves állatkák…

Korábbi útjaim során innen mindig Poprád felé mentem, de most egy nagy kanyarral, szépséges hegyi szerpentineken Smolnik következik.

Az út remek, sima, széles, jól lehet rajta autózni.Hatalmas fenyvesek között kacskaringózva, árnyas, hűs utakon.Több, mint ezer méter magasból kis házakkal borított völgyek tárulnak elém.

Itt találkoztam /Úhorka / napjaink  “Ábel”-ével, aki szakasztott olyan, mint a filmbeli társa, még a beszéde, szóhasználata, hanghordozása, egyénisége is rá hasonlít.De messze van ez a legényke az internet világától/ szerencséjére? /, ahogy mintaszerűen ápolja, legelteti napjaink ritka látványát,a sok-sok vörös fríz tehenet.Milyen zamatos lehet ezeknek a teheneknek a húsa!Jó volna megízlelni.

A picike település apró házai takarosak, virágosak,több olyan közöttük, mint egy-egy mézeskalácsház. Érdemes őket megörökíteni.

A kacskaringós út tovább visz Smonlnikba.Itt már kb.25 éve jártam egy

 

  találkozón.A szállodában történt, hogy az egyik rokon gyerek a vacsoránál, ahol elő voltak készítve a kristálycukorba mártott pezsgőspoharak a koccintáshoz, beleharapott a pohárba, még szerencse, hogy volt orvos is közöttünk.

Szép ez a hatalmas hegyek által körülölelt település.A hegy tetején egy parányi fehér kápolna tündököl, felfelé haladva, majd megállok mellette.Itt lenn az út mellett egy  hagymakupolás görögkeleti új templom állít meg. Csak nézem, ámulok szépségén, fényképezem a szememmel is…

Ez a vallás kicsit távol áll tőlem, pedig az édesanyámék ilyen vallásúak voltak, szülei a Kárpátaljáról költöztek a szülőfalumba, édesapámék viszont Erdélyből-Keletalföldről jött reformátusok voltak,  a faluban is közel volt hozzánk a református templom, így azt a vallást kaptuk örökül.

A szerpentinen fölfelé kapaszkodva a kis fehér templomnál vadvirágot szedek, és az ajtó előtt sorakozó üvegek egyikébe helyezem. Van ,aki a hála virágait az ajtó kilincsére kötözi. A sok virág mutatja, hogy sokan állnak itt meg , gyönyörködnek a kápolnában,  a panorámában is, magukba szíva a friss, illatos hegyi levegőt…

Utunkat folytatva érkeztünk meg Stószra, a Körhinta c. filmhíres rendezőjének szülőhelyére, majd innen Metzenséfre /Medzev/.

Metzensef

 Ebbe a hajdani  kisvárosba  Bajorországból települtek be német ajkú lakói.Akkori életformájukat, zárt világukat a fő utca házai híven megőrizték.Kellemes kisváros, korábban többször is időztem itt, de most is jó sétálgatni az utcáin, keresni a régi emlékeket.Szépen felújított, takaros település.

 Jászó

 Felvidéki kirándulásunk következő állomása  a premontreiek egyik régi székhelye, Jászó.Festői hely.Hegyei között megbúvó tava és környezete korábban nagyon csábított a fürdésre, most inkább pihentető sétákat lehet itt tenni.Az apátságot most újítják fel, nagyon szép lesz, ha elkészül.Parkjában az öreg fákból már nem sok él, de így is jó itt leülni  különleges padjaira, letűnt időket megidézni.

 

 

 A dombtetőn, a temetőben szép kápolna található, melyhez a fő utcáról hangulatos, de jó meredek, sok-sok lépcső vezet fel. /Van másik út is, azon kocsival is meg lehet közelíteni./

Felérve, ha megfordulunk, szembenéz velünk egy hatalmas sziklának tűnő hegy, melynek belsejében  csodálatos cseppkőbarlang húzódik.

A kápolna bejáratától jobbra található márvány obeliszk a városka egykori ismert alakjának állít örök emléket, aki a selmecbányai erdészeti akadémiát kitűnő eredménnyel elvégezve, különböző állomások után,1877 és 1907 között a prépostság jászói, leleszi és nagyváradi erdőbirtokait vezette, bányaügyeit, vasgyári, téglagyári és kályhagyári ügyeket is ellátva.Munkáját nagy tudással, és lelkiismeretese végezte. A róla kiadott nekrológ/Erdészeti Lapok 1907 évi IV. füzete/ szerint Jászón  a legtöbb közintézmény neve is hozzáfűződik, ezért a város díszpolgárának választotta, és ide temették el.

 

Körbe sétálva a szép helyeket, megállva a Bódva partján , eltűnődtem a híres kisváros múltján, látva a falu jelenét.A sok-sok élmény után jól esett egy kis pihenés, vendéglátás  a falu korábbi polgármesterénél…

 Szép, élménydús út volt …Majd…folytatom…

vadvirág