• kisiren
• 2009. augusztus 24. hétfő

Oly szép a nyár, ha távozik…

Lassú búcsú

 Lassan, csendben már pakolgat,készülődik a hosszú útra, pedig nincs hozzá semmi kedve.  Reggelente kicsit ráérősebben kel, már nem siet, de ahogy felkel , most is vidáman szórja sugarát mindenre, mindenkire.

Jó vele elidőzni, figyelni, hogyan ébresztgeti a világot, széles mosolyával, hogyan derít minket jobb kedvre, hogyan tölti meg az emberek szívét szeretettel, mintha mondaná: -Használjatok ki minden percet, élvezzétek még a nyár aranyló sugarát, melegét! Töltekezzetek, örüljetek még nekem, úgy, mint én nektek!

Aztán rámosolyog mindenre, megsimogat bennünket, mint ahogyan édesanyánk simogatott…Szép emlékeket akar itt hagyni, és magával vinni. Ilyen a természete, hiszen ő a mosolygós, vidám Nyár…

írta:vadvirág

              

 

Juhász Gyula: Aktuális strófák

Megejti árva lelkemet, A múlás melankóliája Halkan a fák fölött lebeg. A nyárutónak méla bája.     Oly szép az élet búcsúzóban,  Oly szép a nyár, ha távozik, Oly szép az este a kioszkban És olyan szépek a mozik. /részlet/                                                    Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt (részlet) Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt!                         S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold,                        – Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön,                          Emelni lágyan, véle lengni fönn, Hol égi súlyt az éther könnyedén hord…

Fák beszéde (részlet)

Almafa – Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel mesékről álmodom, ha jő az éjjel. A lombjaim közt almák aranya. Mindig csak adnék, én, örök anya. Nyárfa – Mily szép nevem van. Hallod? Nyárfa, nyárfa. Karcsún, fehéren állok a határba. Úgy reszketek és sírok, mint egy árva. S minden széllel zenélek, mint a hárfa… / Kosztolányi Dezső /

vadvirág