2009 augusztus 7. | Szerző: kisiren |

09.08.07.

Diák marad az ember…

 

Ah vége, vége! Vagy ki tudja?
Diák marad az ember, amíg él,
Leckéjét a sírig tanulja:
Nehezebbet folyvást a réginél!”
(Reviczky Gyula)

 

 

 

Meglepetés…

 Tegnapelőtt kedves látogatóim voltak, majd tegnap is összefutottam velük egy gitárkoncerten.

Még a kezdés előtt ismét odajött hozzám egyikük, és arra kért, üljek neki modellt, szeretne lerajzolni.(Művésznek tanul, ráadásul festőnek is , és zongoristának is.Mindig nagyon ügyes keze volt, kitűnt alkotásaival társai közül.De tulajdonképpen rá mondhatni, hogy mindenből ügyes volt.)

A kérésen kicsit mosolyogtam, de azért igent mondtam neki.Kíváncsi leszek az eredményre.

Eddig kétszer volt hasonló az életemben. Egyszer egy  festő nagybácsi rajzolt le, aztán egyik  hallgatóm beszélt rá, hogy megörökít, de ő fényképről dolgozott, a tablókép volt a minta számára.

Csuda aranyos, ragaszkodó gyerek ez a G., holnap délután az ő fellépésére megyek, zongorázni fog, a lelkemre kötötte többször is, hogy okvetlenül menjek el.

Nagyon melegszívű, ragaszkodó gyerek. Biztosan kellemes lesz a játékát hallgatni…

 

              

 

vadvirág