2009 augusztus 30. | Szerző: kisiren
Jó éjt,
nyugodt álmokat!
( Elmentem, pár napig nem vagyok…majd jövök…
Mindenkinek szép napokat…)
vadvirág
2009 augusztus 30. | Szerző: kisiren
“Az ember fénye: embersége.”
Szép augusztus végi vasárnapot!
-Ugye milyen kedves?
vadvirág
2009 augusztus 29. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
Vidám, napsütéses, nyárvégi
szombatot!
| Az idő (…) túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik örvendnek. Ám azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít. |
||
|
vadvirág
09.08.29. |
||
2009 augusztus 28. | Szerző: kisiren
Felvidéki barangolás
Borsi
Első állomás Borsi, a Nagyságos Fejedelem, II.Rákóczi Ferenc szülőhelye, ahol bölcsőjét ringatták.
Hajdanán csak gazt, és lepusztult kastélyt látogathattunk, ma már jobb a helyzet, bár igazán megérdemelné e nemes hely, hogy az egész épületet szépen helyrehozzák.
Kassa
Innen a Zemplén csodálatos hegyein keresztül jutottunk el Kassára, ahová megtértek a Fejedelem hamvai
Jól ismert város, , ahol első utam mindig a dómba visz. Ha van időm, szívesen ücsörgök a mellette levő parkban, ahol nézem a vízsugarak játékát,hallgatom a torony zenéjét.Kedvelem ezt a várost, különösen, amióta szépen felújították.
Krasznahorka
Folytatásként Krasznahorka méltóságteljes, büszke vára következett.Jó, széles úton, szaporán lehet megközelíteni.Szép a vár, önkéntelenül is eszembe jut a tárogató hangja a bús nótájával :
…Milyen kihalt, milyen árva,
Krasznahorka büszke vára….
A vár kapujánál egyedi fogadtatásba lesz része a látogatónak: aranyos kecskegidák pózolnak a bejárati ágyúnál, várva, hogy lencsevégre kerüljenek.Dörzsölt, de kedves állatkák…
Korábbi útjaim során innen mindig Poprád felé mentem, de most egy nagy kanyarral, szépséges hegyi szerpentineken Smolnik következik.
Az út remek, sima, széles, jól lehet rajta autózni.Hatalmas fenyvesek között kacskaringózva, árnyas, hűs utakon.Több, mint ezer méter magasból kis házakkal borított völgyek tárulnak elém.
Itt találkoztam /Úhorka / napjaink “Ábel”-ével, aki szakasztott olyan, mint a filmbeli társa, még a beszéde, szóhasználata, hanghordozása, egyénisége is rá hasonlít.De messze van ez a legényke az internet világától/ szerencséjére? /, ahogy mintaszerűen ápolja, legelteti napjaink ritka látványát,a sok-sok vörös fríz tehenet.Milyen zamatos lehet ezeknek a teheneknek a húsa!Jó volna megízlelni.
A picike település apró házai takarosak, virágosak,több olyan közöttük, mint egy-egy mézeskalácsház. Érdemes őket megörökíteni.
A kacskaringós út tovább visz Smonlnikba.Itt már kb.25 éve jártam egy
találkozón.A szállodában történt, hogy az egyik rokon gyerek a vacsoránál, ahol elő voltak készítve a kristálycukorba mártott pezsgőspoharak a koccintáshoz, beleharapott a pohárba, még szerencse, hogy volt orvos is közöttünk.
Szép ez a hatalmas hegyek által körülölelt település.A hegy tetején egy parányi fehér kápolna tündököl, felfelé haladva, majd megállok mellette.Itt lenn az út mellett egy hagymakupolás görögkeleti új templom állít meg. Csak nézem, ámulok szépségén, fényképezem a szememmel is…
Ez a vallás kicsit távol áll tőlem, pedig az édesanyámék ilyen vallásúak voltak, szülei a Kárpátaljáról költöztek a szülőfalumba, édesapámék viszont Erdélyből-Keletalföldről jött reformátusok voltak, a faluban is közel volt hozzánk a református templom, így azt a vallást kaptuk örökül.
A szerpentinen fölfelé kapaszkodva a kis fehér templomnál vadvirágot szedek, és az ajtó előtt sorakozó üvegek egyikébe helyezem. Van ,aki a hála virágait az ajtó kilincsére kötözi. A sok virág mutatja, hogy sokan állnak itt meg , gyönyörködnek a kápolnában, a panorámában is, magukba szíva a friss, illatos hegyi levegőt…
Utunkat folytatva érkeztünk meg Stószra, a Körhinta c. filmhíres rendezőjének szülőhelyére, majd innen Metzenséfre /Medzev/.
Metzensef
Ebbe a hajdani kisvárosba Bajorországból települtek be német ajkú lakói.Akkori életformájukat, zárt világukat a fő utca házai híven megőrizték.Kellemes kisváros, korábban többször is időztem itt, de most is jó sétálgatni az utcáin, keresni a régi emlékeket.Szépen felújított, takaros település.
Jászó
Felvidéki kirándulásunk következő állomása a premontreiek egyik régi székhelye, Jászó.Festői hely.Hegyei között megbúvó tava és környezete korábban nagyon csábított a fürdésre, most inkább pihentető sétákat lehet itt tenni.Az apátságot most újítják fel, nagyon szép lesz, ha elkészül.Parkjában az öreg fákból már nem sok él, de így is jó itt leülni különleges padjaira, letűnt időket megidézni.
A dombtetőn, a temetőben szép kápolna található, melyhez a fő utcáról hangulatos, de jó meredek, sok-sok lépcső vezet fel. /Van másik út is, azon kocsival is meg lehet közelíteni./
Felérve, ha megfordulunk, szembenéz velünk egy hatalmas sziklának tűnő hegy, melynek belsejében csodálatos cseppkőbarlang húzódik.
A kápolna bejáratától jobbra található márvány obeliszk a városka egykori ismert alakjának állít örök emléket, aki a selmecbányai erdészeti akadémiát kitűnő eredménnyel elvégezve, különböző állomások után,1877 és 1907 között a prépostság jászói, leleszi és nagyváradi erdőbirtokait vezette, bányaügyeit, vasgyári, téglagyári és kályhagyári ügyeket is ellátva.Munkáját nagy tudással, és lelkiismeretese végezte. A róla kiadott nekrológ/Erdészeti Lapok 1907 évi IV. füzete/ szerint Jászón a legtöbb közintézmény neve is hozzáfűződik, ezért a város díszpolgárának választotta, és ide temették el.
Körbe sétálva a szép helyeket, megállva a Bódva partján , eltűnődtem a híres kisváros múltján, látva a falu jelenét.A sok-sok élmény után jól esett egy kis pihenés, vendéglátás a falu korábbi polgármesterénél…
Szép, élménydús út volt …Majd…folytatom…
vadvirág
2009 augusztus 27. | Szerző: kisiren
Még aranyat tartogat a nyár…
Aranyat rejt a nyár
|
A nap már hazaszállt:
Fürödni kezd a hold
Aranyat rejt a nyár |
/Fecske Csaba /
A szerencse forgandó…/sajnos /
Vasárnapreggeli újságban a hatos lottó számai: 11,…
Jéé! Hát ez mind passzol, csak az első nem!…. Aztán jön a hideg zuhany.Szombaton más számok lettek helyettük választva, mondván, hogy ezek nem elég szerencsések.
És tessék!Azért is őket húzták ki, de már másoknak.És ez már óriási különbség.A makacs számok megsértődtek, így ugrott a négyes,… vele a millió is…
Pedig de jó lett volna megízlelni, milyen az, ha valakinek csak úgy az ölébe pottyan a szerencse!…Hát majd máskor….
vadvirág
2009 augusztus 25. | Szerző: kisiren
Új ruha készül…
Lángoló piros szoknyája szakadozik, lassan szétfoszlik. Próbálja menteni, toldozza, foldozza, de az egyre rongyosabb lesz.Mennyit perzselt vele bennünket az idén, hogy szenvedett tőle ember, állat, növény….Így aztán nem sajnáljuk, ha hevessége kicsit alább hagy.
Jó anyukája már gondoskodik a következő ruháról, amelyik még szebb lesz, mint a nyári volt, ezernyi színben pompázik majd rajta.Ebben fog díszelegni nekünk, mi pedig újra és újra elámulunk azon a ruhatervezőn, aki mindazt megálmodta, eltervezte, kivitelezte:a természet utánozhatatlan nagyságán.
Nincs az a híres divattervező, aki a nyomdokaiba léphetne…
írta:vadvirág
09.08.25.
2009 augusztus 30. | Szerző: kisiren
SZEPTEMBER
(gyümölcshozó)
ŐSZELŐ-SZENT MIHÁLY- FÖLDANYA HAVA
A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt („septem” = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.
Mít síratsz te kismadár?
Elrepült a dárga nyár.
Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.
Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc.
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.
Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj,aludj!
Jó gyerek nem brekeg,
Téli álom lepte meg!
/Fésűs Éva:Őszi dúdoló/
Bombával és ökörnyállal kezdődik, s a végén, szeptember végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rögzítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön lebeg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben a kerti virágok, s a huszonnégy éves költő neszeli az öregséget, az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a világmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és halállal kapcsolatban érez.
Márai Sándor
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
/Weöres Sándor: Galagonya/
Keszthelyi Zoltán: Elsőosztályosok
Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
Nekik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
megsimogatja hajukat a nap.
Mikor először mennek iskolába,
És izgalmukban könnyük megered,
A kicsinyeket féltő gonddal várja
A tanító – a gyengéd szeretet.
Mikor először mennek iskolába,
A kerek földön öröm suhan át,
Új világ küldi fiúra, lányra
A reménység tündöklő sugarát.
Szeptemberben nyit az iskola. Van-e szebb a kezdet szépségénél? Mikor a sportpálya salakján a futók lekuporodnak a startvonalra, s vékonyka füstöt eresztve eldördül az indítópisztoly? Szabad a pálya, s ismeretlen!
Sose fogom elfelejteni az új könyvek, az új tanárok, az új tantárgyak keltette bizonytalan izgalmat. Iskolaév kezdetén csaknem mindig verőfényes volt az idő, afféle „megbízható” szeptemberi ragyogás fogadott.
Minden érkező gyerek jelentett valami meglepetést. Volt, aki egyetlen nyáron fejjel magasabbra nőtt, volt, aki szerecsenfeketére barnult, s volt, akin éppen az volt a meglepő, hogy semmit se változott. De valami újat mindenki hozott magával: nyári emlékeket, s a viszontlátás örömét.
Gárdonyi Géza: Szeptember
Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!
így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
De pri-pri: odavan a nyár, – a nyár…
Izzó vörös szív a nap, a reggeli ég tövén
Lüktetése megcsillan a föld harmatos kövén.
Őszi ruhát hullató színes tarka fákon
Kicsi madár didereg, egy hajladozó ágon.
Csöppnyi feje legubbasztva, szárnya összezárva
Reménykedve föl-fölpillant, a nap melegét várja.
S lám az erdő túlsó végén nyújtózik a pirkadat
A sötétség szertefoszlik, híre-hamva sem maradt.
Virágszirmok nyílnak méhek, lepkék szállnak
Utolsó kortyát isszák, az elmúló nyárnak.
Szellők szárnya csípőssé vált, a napsugár gyenge
A nyár virágpor zászlaja mélyen leeresztve.
Mint a hold fogytak el, az izzasztó napok
S királyságuk eljöttét ünneplik a fagyok.
A természet lassan lehunyja szemét, s takaróját várja
Hosszú álma után köszönti majd, a tavasz kis virág
/Tóth János:Már
vége a nyárnak /
Tóth Árpád: Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?
És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?
S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!
S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X