” A mosoly a lélek megcsillanása.”
Nyári ébredés
A teraszon kávézva figyelem Nyár asszonyság ébredését,
ahogy átsuhan a házak,
fák, kertek fölött,
megölelve őket,
reggeli puszit nyomva homlokunkra.
Megcirógat, megsimogat mindent,
mindenkit,
majd lángoló,bő,
vörös szoknyáját szétteríti.
Aztán hirtelen előbújik Szél úrfi,
belekap e vöröse lángoló szoknyába,
és fújja, fújja,
lebegteti enyhítve a júliusi forróságot.
Lassan Július már csomagol,
letelt az ideje.
Távozik testvére,
a Június után.
Vendég
Hangtalanul érkezett,
szinte csak besurrant a konyhába,
ahol az ebédet készítettem.
Nem szólt,
leült csendben,
és figyelte,
hogyan készítem el a lecsó alapot a paprikás halhoz,
melyhez most jóval kevesebb paprikát,
paradicsomot,
és egy fej hagymát használok,
bőven ízesítve paprikakrémmel.
Ráfektetve a halszeleteket,
míg sült,
beszéltem hozzá,
de ő nem válaszolt,
csak ült némán.
Mire elkészült a halpaprikás,
már szedelőzködött.
Próbáltam marasztalni,
ebéddel kínálni,
de ő csak a fejét rázta,
hogy mennie kell.
Felállt,
indult,
majd visszatekintett ,
pajkos, huncut szeméből láttam,
hogy jó volt itt lenni,
majd tovasuhant.
Ő volt a Csend…
írta: vadvirág