” Valahol mindig nyár van…”
Radnóti Miklós: Július
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.
Gulyás Pál: A méhekhez
Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek
halkan zörgő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!…”
Bella István: Vers Lilikének
Hogy lalaláztak
a virágok valaha?
Biz egymásközt
csak így:
Lalala, lalala.
De mióta
meglátták
Izsák Lilit,
minden virágszálban
egy Lili virít,
s ha danolásznak,
így lalaláznak:
Lilili, lilili,
lilili, lilili.
Valahol mindig nyár van a világon,
az égen bodros kis felhők legelnek,
sárkányt ereszt az udvaron a gyermek,
és madarak fecsegnek lombos ágon.
vadvirág