2009 július 30. | Szerző: kisiren |

” Valahol mindig nyár van…”

 Radnóti Miklós: Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.

 

                          

 

 Gulyás Pál: A méhekhez

Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek
halkan zörgő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!…”

 

Bella István: Vers Lilikének

Hogy lalaláztak
a virágok valaha?
Biz egymásközt
csak így:
Lalala, lalala.

De mióta
meglátták
Izsák Lilit,
minden virágszálban
egy Lili virít,

s ha danolásznak,
így lalaláznak:
Lilili, lilili,
lilili, lilili.

 

 

 

Valahol mindig nyár van

Jánosházy György

Valahol mindig nyár van a világon,
az égen bodros kis felhők legelnek,
sárkányt ereszt az udvaron a gyermek,
és madarak fecsegnek lombos ágon.

  vadvirág