2009 július 27. | Szerző: kisiren |

 

 ” Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország …”

Barangolás Észak-Magyarországon

Az ilyen tartós nyári hőséget, mint ez az idei, nehezen viseljük el, ezért aki teheti víz közelébe, vagy hegyek közé utazik, próbál enyhülést keresni.Én a hegyeket választottam…

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mátrában

Kellemes most ezeken az árnyas, kanyargós, hegyi utakon járni.Meg sem állunk hazánk legmagasabb pontjáig, a Kékestetőig. A csúcson megállva, sokáig gyönyörködöm a táj szépségében, a nyári napsütésben sötétkékre festett hegyekben.Közben azon tűnődöm, hogy milyen relatív fogalom a magasság, mennyire attól függ, mihez viszonyítunk valamit …

 

 

 

Szeretem beszippantani ezt a tiszta, friss, hegyi levegőt, élvezni az avar-föld-gomba illatának keveredését.Megunhatatlan  a természet .

Tovább kanyarogva, Mátraházán, a szanatóriumnál sétálgatva keresem a régebbi hangulatot, de nem igazán találom…

Aztán  Parádok következnek: Parádsasvár, Parád, Parádfürdő.Egyik szebb, vonzóbb, mint a másik. A szanatóriumot, kocsimúzeumot körbe járva, megszemlélve, sétálgatás közben meg-megállok egy-egy szépen felújított falusi portánál, gyönyörködöm bennük. Tetszenek a sokféle , érdekes ötletek, melyek hangulatosabbá varázsolják őket, no meg a helységet is.

 

A Bükkben

A siroki várrom mellett elhaladva érkezünk e vidék híres történelmi városához, melyet mindannyian megszerettünk Gárdonyi Géza ismert ifjúsági regényéből, az Egri csillagokból. E város dicső történelmi múltjának méltán állított az író emléket. Már a cím választása is utal az író mérhetetlen szeretetére, melyet a város, és annak hajdani lakói iránt érzett, nagyszerű emléket állítva hősi tetteiknek.

 

 

 Szeretem szűk kis utcáinak hangulatát, de éppúgy élvezem az utcai citerás alkalmi zenéjét is.Sok-sok épület magállásra, megörökítésre csábít, így nem könnyű továbbindulni e szép városból .

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Remek új úton lehet közlekedni Egertől Miskolc felé, érdemes kihasználni. /Csak halkan jegyzem meg, hogy legalább ilyen útnak kellene lenni az országban már mindenütt! Ez ma már alapigény!!De messze vagyunk sajnos még ettől!!/

Az út során még egy-két szép faluban gyönyörködtem, mint pl. Bükkszentkereszt, majd a jó kis kacskaringós, erdei utat élvezve,a  bükkfák kellemes árnyékában  jutottam egy újabb gyöngyszemhez, Lillafüredhez.

 

                                           

 

Csodás kis hely, szép emlékekkel, melyek ide gyakran visszacsábítanak.És persze találkozás a nagy költő,József Attila szobrával is…

 

                                    

Idézet az itt írt gyönyörű verséből:

 

“Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.”

/József Attila/

 Zemplénben

                           

                                    

       “Másnyelvű, más embertársam

Szeretni legigazábban
Azon tudunk mind, melyet ránk
Õ hagyott, az – Édesanyánk. 

Nincs még olyan kincs, se műszer,
Melyet ember annyi ezer
Esztendõn át használt volna:
Emberséget igazolva. “

                                       /Horváth István/

írta : vadvirág

/Folyt. következik majd, hiszen e héten a gyönyörű Felvidéken barangolok…/