Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.
/Babits Mihály /
Naplórészlet
1.
Az épületet hatalmas park öleli körbe.Óriás fái összesimulva, kellemes árnyat adva hívogatják a pihenni vágyókat.Jókat lehet itt barangolni, vagy leülve egy-egy pihenőhelynél, eltűnődni.
Mindenütt csend és nyugalom. Ha nem esik az eső, szinte minden padon olvasgatnak, beszélgetnek.
A parkerdőt kanyargó kis ösvények szelik át.Az álló óriások ontják magukból a tiszta, friss levegőt. A sétálók találkozáskor köszöntik egymást, váltanak egy pár szót, majd folytatják útjukat.Gondolataikat csak a madarak éneke zavarja meg.
A park egyik szobra és az odavezető virágágyakkal övezett sétány különösen kedvenc helye az ittlevőknek. Állítólag itt forgatták az egyik nagysikerű filmet, mely a háború idején játszódik, és a gimnazista fiatalok kedvenc találkahelye volt.
2.
Hosszabb séták alkalmával gyakran felkeresi a közelben levő óriás szálloda parkját is. Itt egy mesevilág fogadja. A mesterségesen kialakított tóban aranyhalak úszkálnak, mint a mesében, csak éppen nem kérdik meg, mi volna a három kívánsága.
A víz felszínén rózsaszín és sárga, fehér tavirózsák pompáznak, bontogatják szirmaikat, szinte rámosolyogva az arra sétálókra, kérdezve tőlük: – Ugye szépek vagyunk?
Aztán a tó körül a többi virág is mutogatja szebbnél szebb bájait. Hát még a különleges, hatalmas fák, melyek bátorítóan hívogatják, árnyékukkal simogatják az arra sétálókat.
Micsoda édeskés, finom illat terjeng a levegőben, bármerre sétálunk, de leginkább a gyakori levendula illatát érezni.
A tavat kis sétány szeli át, mely mellett szabadtéri színpad van kialakítva, majd az itt pihenők által elnevezett “sóhajok hídja” köti össze a szemben levő lelátóval. Itt is sokan elüldögélnek, olvasgatnak, beszélgetnek.
A fák, bokrok, cserjék, virágok társulata remekül érzi magát, szereti az Alpok-aljának e párás, kedvező klímáját. Minden üde, friss, pihentető.
3.
A hosszú, esős napok unalmát olvasással tölti. Most újra jöhetnek a kikapcsolódást nyújtó könyvek, mint régen, amikor egy könyvet többnyire egy nap alatt kiolvasott.
Olvasásra a legjobb hely a hatalmas társalgó egy-egy barátságos zuga, vagy a kávézó terasza.Ami persze nem igazi terasz, hiszen a társalgó része, csak térelválasztóval leválasztották, hogy barátságosabb legyen.
Elmerülve az olvasásban , gyakran meg-megzavarják, az ismerkedni, barátkozni akarók. Ha nincs kedvére a beszélgetés, ügyesen lerázza őket, aztán olvashat tovább.
Az egyik társa gyakran internezget mellette laptopján/ ilyenkor irigyli, hogy az övé már régen elavult/, és remek zenéket tesz fel, ami kicsit elnyomja a háttér zaját, és nagyon kellemes háttérzene olvasás közben.
Ha a szeme elfárad, pihentetésként figyeli az embereket. Mennyiféle arc, ember, mennyi megismert élet, amit már kénytelen volt végighallgatni.
4.
Napok óta esik. Már nagyon hiányoznak a hosszú séták, az egyedüllét.
Végre estefelé eláll az eső, és kisétálhat a parkba, ahol már várja kedves barátja, a nyugtató csend, amire nagyon nagy szüksége van.
5.
A sok esős nap után végre ragyogó napsütésre ébredt. Szinte csalogatták a napsugarak hosszabb sétára. A nyári erdő csupa boldog zsongás. Gyönyörű, ahogy a fák ágai között utat tör magának a simogató napsugár.
Az út mentén, vagy a tisztáson, a virágok táncában gyönyörködhet, ahogy az enyhe szél hajlítgatja őket. Harangvirág csilingel neki, mint a közeli kis kápolna hangja.Gondolataiból egy kakukk zökkenti ki. Eltűnődik a megállíthatatlan idő rohanásán, a percek, órák, napok, évek múlásán.
Ezt a békés csendet hamarosan a fiatalok egyik kedvenc nyári szórakozása, a V… fesztivál hangjai veri fel.
Jó volna még sokáig élvezni ezt a boldog, idillikusan szép természet ajándékát…Ahol minden összhangban van egymással…
6.
A Villasoron sétálva megcsodálja a felújított villákat, melyek azonos időben, azonos stílusban épültek. Valamennyinek gyönyörű, fából készült verandája van.Látszik, hogy azonos kezek készítették őket, melyek mind mesterművek, a szakma tudásáról, szeretetéről árulkodnak. Egyenként, és összességében is csodálatosak.
Szereti mindazt, ami fából készül, hiszen az egyik legszebb természetes anyag. Jó megsimogatni, megcsodálni.De szívesen ellakna valamelyikben itt, ebben a szép városban is! És hány ilyen szép városunk, falunk van, ami szemet, szívet gyönyörködtet.
7.
A Villasoron fedezte fel. Apró termetével, szolidan, csendben megbújt a tuják, fenyők között. Nem volt rajta semmi kirívó, mégis gyönyörűen állt ott a délutáni napfényben, ajtaját kitárva hívogatta , lépjen be.
Aztán meghallotta kedves, csilingelő hangját, mellyel megszólította, mint a falusi anyókák szokták kedvesen megszólítani az idegent. Belépett.A nagy melegben jó a hűs leheletét élvezni. Bent nyugalom, béke. A világ zsongása kívül maradt.
Négy idős nénike csöndben imádkozik? Elmélkedik?Egyszerűek. Szépek.A nyár szívükben már rég tovaszállt…
Lassan elmegyek. Ez a pár perc is nagyon jó volt köztük. Bent , a kis kápolnában béke, nyugalom, kinn a világban nyugtalanság, békétlenség.A lelkekben is…
írta : vadvirág