2009 július 30. | Szerző: kisiren
800.
“ Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország…”
Pisztrángos
Érdemes újra és újra útra kelni, felkerekedni, és felkeresni hazánk szép tájait, mert sok-sok szép élménnyel leszünk gazdagabbak…
Ebben a szaharai hőségben leginkább a hegyeket kedvelem.Így ismét a Bükkben találtam magamat, ahol Lillafüred után, a pisztrángos keltette fel az kíváncsiságomat. Érdekes volt megfigyelni őket, hiszen hasonló életszakaszokon mennek keresztül, mint amilyet láttam hajdanán a baromfiaknál.
A törzstelepen az anyahalakat lefejik, majd az ikrákat keltetőbe viszik, ugyanúgy, mint a tojásokat, és kellő körülményeket biztosítva kikeltetik őket. Aztán az ivadékok itt is nevelőhelyekre kerülnek, ahol megfelelő gondozás mellett felnevelik , majd szétválogatják őket étkezési célra, továbbtenyésztésre.
Így kerül az asztalunkra is e finom étek.
A híres ménes
Tovább utazva a szilvásváradi ménes érdekelt.Gyönyörűek ezek a lipicai lovak,
a Szalajka-völgy , mely a természet egyik csodaszép ajándéka.
A kocsi múzeumban sok szép kocsi látható. Elidőztem a római harci szekérnél, Ben Hurra gondolva, mennyi küzdelem, harc, ármánykodás volt egy-egy ilyen vetélkedőkön, sokszor fondorlatosan felszerelve a szekérre/ a tengely végére/ olyan éles szerkezet, amely a másik kocsi kerekének küllőit szétvágta.Volt izgalom ezeken a viadalokon!
Aztán a pacik…Szebbnél szebbek. Micsoda értelem sugárzika szemükből, és milyen kecses,tiszta, szép állatok.
Nem véletlenül lett a ló az ember kedves, segítő társa…
Legaranyosabbak azonban a kicsik, a csikók voltak, amelyek kicsikorukban feketék, majd ahogy nőnek, lesznek egyre világosabb szőrűek, míg felnőve fehér, szürke vagy deres színűekké válnak, mint a mesében.
Ahogy fetrengenek a szalmában, játszadoznak, produkálják magukat, nagyon aranyosak, mint mindenből a kicsik…
Érdemes a Bükkbe is újra és újra visszatérni, gyönyörködni…
Lovam lába halkan csendben
Tipeg topog fű se rezzen,
Szépen lassan andalog
Táncol mint az angyalok,
Nesszenések madárdallam
Ág reccsen a friss avarban,
Lovam ugrik elszalad
Elröpít egy perc alatt,
Vágtass vágtass sebesen
Repíts át a kék egen,
Sörényedbe kapaszkodva
Ráugrunk a csilagokra,
/Pintér Zoltán/
vadvirág
2009 július 30. | Szerző: kisiren
” Valahol mindig nyár van…”
Radnóti Miklós: Július
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
mezétlábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcú fák felett.
Gulyás Pál: A méhekhez
Süt a szép Nap, szép virágot
nyit a boldog július,
most születnek a villámok,
ott, ahol az ég borús.
Kicsi méhek, ti a füvek
halkan zörgő fiai,
legyetek a nyárhoz hűek,
ajtajához hajlani!…”
Bella István: Vers Lilikének
Hogy lalaláztak
a virágok valaha?
Biz egymásközt
csak így:
Lalala, lalala.
De mióta
meglátták
Izsák Lilit,
minden virágszálban
egy Lili virít,
s ha danolásznak,
így lalaláznak:
Lilili, lilili,
lilili, lilili.
Valahol mindig nyár van
Jánosházy György

Valahol mindig nyár van a világon,
az égen bodros kis felhők legelnek,
sárkányt ereszt az udvaron a gyermek,
és madarak fecsegnek lombos ágon.
vadvirág
2009 július 29. | Szerző: kisiren
Ne rohanj! Hová sietsz?
Állj meg egy pillanatra!
Hallod a madarak dalát?
Érzed a virágok illatát?
Látod , milyen szépek?
Mosolyognak rád,
hát mosolyogj te is vissza rájuk!
Most már indulhatsz!
Legyen szép napod!
írta: vadvirág
“Fenn az ég, s lenn a Föld
Álmodunk s felébredünk
Minden út körbe fut
Béke van felejts el minden
háborút”
/Republic/
vadvirág
2009 július 28. | Szerző: kisiren
Július
Székely Magda: Albigens töredék
II. Mikor a jóra semmi jel,
jel nélkül is indulni kell
az egyre sürgetőbb sötétben,
amíg kigyúlva, mint az ablak,
magam világítok magamnak.
Reviczky Gyula: Nyári dal
…Vadvirágokat szedek
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok…
Szép világ, te, jó napot!
Károlyi Amy: Hagyományos dal
Hagyományosan nő a fa,
és születik a kiscica,
az egyik sejt szül másikat,
semmi extravagancia
vadvirág
2009 július 27. | Szerző: kisiren
Est
A nap aludni tér,
felváltja helyét a szürkeség.
Mi is pihenni térünk,
de velünk tér nyugovóra:
a csillogás a szemekben,
a simogatás a tenyerekben,
az arcok megszépítő mosolya,
az öröm a lelkekben,
a gondolatok a fejekben.
Titkos helyéről előbújik
az álom,
mely mesél nekünk egy boldog,
szép világról.
Jó éjszakát,
álmodj tovább!
írta: vadvirág
2009 július 27. | Szerző: kisiren
Hurráááá!!
Ma kipróbáltam a bobot, és nagyszerűűű!
Bobozni nagyon, de nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!!!!!!!!
vadvirág
2009 július 27. | Szerző: kisiren
” Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország …”
Barangolás Észak-Magyarországon
Az ilyen tartós nyári hőséget, mint ez az idei, nehezen viseljük el, ezért aki teheti víz közelébe, vagy hegyek közé utazik, próbál enyhülést keresni.Én a hegyeket választottam…
A Mátrában
Kellemes most ezeken az árnyas, kanyargós, hegyi utakon járni.Meg sem állunk hazánk legmagasabb pontjáig, a Kékestetőig. A csúcson megállva, sokáig gyönyörködöm a táj szépségében, a nyári napsütésben sötétkékre festett hegyekben.Közben azon tűnődöm, hogy milyen relatív fogalom a magasság, mennyire attól függ, mihez viszonyítunk valamit …
Szeretem beszippantani ezt a tiszta, friss, hegyi levegőt, élvezni az avar-föld-gomba illatának keveredését.Megunhatatlan a természet .
Tovább kanyarogva, Mátraházán, a szanatóriumnál sétálgatva keresem a régebbi hangulatot, de nem igazán találom…
Aztán Parádok következnek: Parádsasvár, Parád, Parádfürdő.Egyik szebb, vonzóbb, mint a másik. A szanatóriumot, kocsimúzeumot körbe járva, megszemlélve, sétálgatás közben meg-megállok egy-egy szépen felújított falusi portánál, gyönyörködöm bennük. Tetszenek a sokféle , érdekes ötletek, melyek hangulatosabbá varázsolják őket, no meg a helységet is.
A Bükkben
A siroki várrom mellett elhaladva érkezünk e vidék híres történelmi városához, melyet mindannyian megszerettünk Gárdonyi Géza ismert ifjúsági regényéből, az Egri csillagokból. E város dicső történelmi múltjának méltán állított az író emléket. Már a cím választása is utal az író mérhetetlen szeretetére, melyet a város, és annak hajdani lakói iránt érzett, nagyszerű emléket állítva hősi tetteiknek.
Szeretem szűk kis utcáinak hangulatát, de éppúgy élvezem az utcai citerás alkalmi zenéjét is.Sok-sok épület magállásra, megörökítésre csábít, így nem könnyű továbbindulni e szép városból .
Remek új úton lehet közlekedni Egertől Miskolc felé, érdemes kihasználni. /Csak halkan jegyzem meg, hogy legalább ilyen útnak kellene lenni az országban már mindenütt! Ez ma már alapigény!!De messze vagyunk sajnos még ettől!!/
Az út során még egy-két szép faluban gyönyörködtem, mint pl. Bükkszentkereszt, majd a jó kis kacskaringós, erdei utat élvezve,a bükkfák kellemes árnyékában jutottam egy újabb gyöngyszemhez, Lillafüredhez.
Csodás kis hely, szép emlékekkel, melyek ide gyakran visszacsábítanak.És persze találkozás a nagy költő,József Attila szobrával is…
Idézet az itt írt gyönyörű verséből:
“Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz –
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.”
/József Attila/
Zemplénben
Érdemes e hely szellemét is gyakran felidézni, nem elfelejteni, hogy nyelvünket mindannyiunknak használni/helyesen/, őrizni kell, mert az egyik legnagyobb kincs, amit az édesanyánk hagyott ránk.
“Másnyelvű, más embertársam
Szeretni legigazábban
Azon tudunk mind, melyet ránk
Õ hagyott, az – Édesanyánk.
Melyet ember annyi ezer
Esztendõn át használt volna:
Emberséget igazolva. “
írta : vadvirág
/Folyt. következik majd, hiszen e héten a gyönyörű Felvidéken barangolok…/
2009 július 31. | Szerző: kisiren
” A mosoly a lélek megcsillanása.”
Nyári ébredés
A teraszon kávézva figyelem Nyár asszonyság ébredését,
ahogy átsuhan a házak,
fák, kertek fölött,
megölelve őket,
reggeli puszit nyomva homlokunkra.
Megcirógat, megsimogat mindent,
mindenkit,
majd lángoló,bő,
vörös szoknyáját szétteríti.
Aztán hirtelen előbújik Szél úrfi,
belekap e vöröse lángoló szoknyába,
és fújja, fújja,
lebegteti enyhítve a júliusi forróságot.
Lassan Július már csomagol,
letelt az ideje.
Távozik testvére,
a Június után.
Vendég
Hangtalanul érkezett,
szinte csak besurrant a konyhába,
ahol az ebédet készítettem.
Nem szólt,
leült csendben,
és figyelte,
hogyan készítem el a lecsó alapot a paprikás halhoz,
melyhez most jóval kevesebb paprikát,
paradicsomot,
és egy fej hagymát használok,
bőven ízesítve paprikakrémmel.
Ráfektetve a halszeleteket,
míg sült,
beszéltem hozzá,
de ő nem válaszolt,
csak ült némán.
Mire elkészült a halpaprikás,
már szedelőzködött.
Próbáltam marasztalni,
ebéddel kínálni,
de ő csak a fejét rázta,
hogy mennie kell.
Felállt,
indult,
majd visszatekintett ,
pajkos, huncut szeméből láttam,
hogy jó volt itt lenni,
majd tovasuhant.
Ő volt a Csend…
írta: vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X