2009 június 9. | Szerző: kisiren
Tavaszutó, nyárelő,
meggyet érlelő,
mézillatú napsugár,
bújj elő!
/Kányádi Sándor/
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol –
vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél –
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.
/József Attila:Nyár/
” Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.”
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
/Csukás István/
Csengőszó, mely jelzi, hogy vége a tanórának, de lassan a tanévnek is.
A gyerekek tódulnak ki az iskola ajtaján. Olyan az egész, mint egy felbolydult méhkas.Mindenki csacsog, rohan, nem figyelnek már senkire, semmire, csak az ő fontos dolgaikra.
Már a CIÓ, ÁCIÓ, de pár nap múlva a VAKÁCIÓ szellemében, lázában élnek.Még a haverok mindent megbeszélnek, egyeztetnek a szünet előtt.
Elnézve őket, ahogyan zsongnak, látni, hogy lüktető ifjúságukkal csak a jövő érdekli őket.
Gondtalan ifjú évek. Érdemes jól kihasználni, hogy szép emlék legyen majd…
vadvirág
2009 június 6. | Szerző: kisiren
Kellemes szombatot!
“Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk:”
/Vörösmarty Mihály /
vadvirág
2009 június 5. | Szerző: kisiren
Családi idill
A tó partjáról figyelem őket, ahogyan nevelgetik kicsinyeiket kacsamamáék. Méltósággal úsznak a vízen.Elől kacsamama vezeti a társaságot, körülötte úszkálnak a kicsik, és pár csapásnyira tőlük kacsapapa figyeli minden mozdulatukat.
Az apróságok már kezdenek kinőni kacsamami szárnyai alól, egyre bátrabbak, önállóbbak. Már el-elmerészelnek úszni az anyjuktól távolabb , de huncutkodnak egymással is, közben tanulgatják a víz alatti zsákmányszerzés fortélyait.
Az anyjuk aggódó tekintete kíséri őket, távolabb pedig a kacsapapáé.Ha a mama rendetlenséget lát, vagy nem tetszik a kicsik viselkedése, hangos hápogással kiemelkedik a víz fölé, mintha ráállna, és visszaparancsolja őket a “körzetbe”.A kiskacsák rögtön szót fogadnak, hat rájuk a nevelés, de a papa csak csendben , szó nélkül figyeli mindezt.Náluk is a nevelésben mamáé a főszerep.
Az arra sétálók gyönyörködnek ebben a látványban, a kicsik mind szeretnék megsimogatni a kis pelyheseket, sehogyan sem értik, miért nem lehet őket megfogni, kézbe venni.
Mellettem egy fogyatékos csoport szemléli mutatványaikat,élvezik a cslád életét.Kézzel, lábbal magyarázzák a gondozóiknak, hogy de jó volna közelükbe menni. De nem lehet.
Nekem pedig eszembe jut kicsilány, aki a keltetőházban de szívesen simogatta a kikelt napos jószágokat, sokszor addig szorongatva őket, míg azok már fulladoztak a kis kezében. Élvezte a meleg, apró, pelyhes kis szépségeket.
írta: vadvirág
2009 június 5. | Szerző: kisiren
Reggel
A napsugár felébredt,
átkelt hegyen,
völgyön,
hogy elhozza hozzánk a fényt,
a meleget,
hogy beragyogja életünket…
Legyen szép napunk!
vadvirág
2009.06.05.
2009 június 4. | Szerző: kisiren
Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
/ dalszöveg /
vadvirág
2009 június 4. | Szerző: kisiren
Jó reggelt!
Legyen a reggel olyan üde,
friss,
mint ezek a virágok,
és e nap olyan békés,
nyugodt,
mint Tásék családja…
vadvirág
2009 június 3. | Szerző: kisiren
JUHÁSZ GYULA
Esti dal
A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.
De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.
vadvirág
2009 június 9. | Szerző: kisiren
Oldal ajánlása emailben
X