2009 május 19. | Szerző: kisiren
/Kányádi Sándor/
2009 május 18. | Szerző: kisiren
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
vadvirág | ||
2009 május 18. | Szerző: kisiren
A cseresznyefa vendégei
Kimeríthetetetlen öröm forrása a környező természet. Ha kiülök a kertbe, mindig találok valami érdekes társat, ami gyönyörködtet, szórakoztat.
Most éppen a korai cseresznye érik, ami a kedves Füttyösök zarándokhelye.Tele velük a fa, de még a fa alatt is boldogan csemegéznek. Már annyira barátságosak, hogy szinte ismerősként üdvözölnek, éppen csak nem szállnak a vállamra. Néznek, figyelnek, de folytatják lakomázásukat.
Az egyik olyan komikus, ahogy mohón beleüti csőrét a gyümölcsbe, az pedig ráakad a madár csőrére. Remekül mutat rajta a piros cseresznye, de szeretne tőle gyorsan megszabadulni, ezért a fűbe feni azt, míg le nem esik róla.
A szomszéd fa alatt már a kicsiket eteti anyjuk az ízletes csemegével.Mohón kapkodnak a falatért, ízlik számukra az ebéd.
Az erkélyről módom van végignézni az egyik rigócsalád életét.Éles füttyével jelzi az apa rigómamának, hogy megérkezett a finom falattal, készülhet útra.Közben micsoda trillázást levág, élvezet hallgatni muzsikáját.Ritka szép zene.
Míg a mama távol van, addig rigópapa etetgeti őket, majd vigyáz rájuk, amíg anyjuk visszatér.És ez így megy egész nap. Rengeteg ennivalót hordanak az örökké éhes kicsi fiókáknak, hogy gyorsan növekedjenek.
Hiába. Nincs megállás. Az élet minden percét ki kell használniuk…Ez a törvény náluk.
vadvirág
2009 május 18. | Szerző: kisiren
Akácos út…
Szól a szép magyar nóta e kedves virág fájáról, melynek kellemesen bódító illata messziről csalogat bennünket…
Ilyenkor eszeme jut előző lakhelyem, melynek közelében volt egy kiserdő, benne sok-sok akácfával.Imádtam benne sétálni akácnyílás idején. A milló döngicsélő méhecske,a nyíló virágok varázslatos illata örökké belém ívódott.
Mindez hol van már!A változás korszaka azt is tönkre tette.A gazdagodni akaró új tulajdonosok csak azt nézték, mit vihetnek el gyorsan.Hol érdekelte őket a természet szépsége! A haszonszerzés, az igen.
Csak gyönyörű emlékként él tovább.
vadvirág
2009 május 17. | Szerző: kisiren
“Ha szeretet van az életünkben,
az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik…”
vadvirág
2009 május 16. | Szerző: kisiren
Mintha ma történt volna…
Pedig milyen gyorsan szállnak az évek…
Tegnap, tegnapelőtt arra vitt utam.Az épület előtt sétálva,
rám köszönt a múlt.A régi, szép épületnek most is sok “lakója” van, mint akkor
volt. Most is, akkor is tombolt a nyárias tavasz.
A nyitott ablakokon akkor is így áradt be a meleg, és a rigók vidám muzsikája,
melytől boldogság áradt szét lelkekben, szobákban.
Az emberek akkor is így nyüzsögtek a klinika területén, mint most.
Nekem pedig az égen szivárvány ragyogott, pedig igazából nyoma sem volt.
A Nagytemplom harangja akkor délben szimfóniát zengett.
vadvirág
2009 május 16. | Szerző: kisiren
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? – s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
/részlet/
/Reményik Sándor/
vadvirág
2009 május 20. | Szerző: kisiren
Rózsák bűvöletében…
Nézem ezeket a csodálatosan megalkotott vörös és sárga futórózsákat, és nem tudok betelni látványukkal, illatukkal…Hogy lehetséges valamit ilyen szépségesre , tökéletesre teremteni? Pedig ember nem tervezte, nem kivitelezte, mégis fenségesen szépségek, ahogy itt nyílnak sorban…
Az egyik már teljesen kibontotta szirmait, mint egy szép fodros szoknyácskát.A másik még rejtegeti bájait, csak félig mutatja szépségét, míg a bimbó csak sejteti, hogy milyen csoda lesz belőle nemsokára.Tüneményesek. Olyanok, mintha bársonyból varrta volna őket a legügyesebb szabó.
Hát csoda, hogy a virágok királynője lett?
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X