2009 május 27. | Szerző: kisiren |

 

                  

” A jóság az a fényforrás

mely pillanatokra be-bevilágítja

az emberi lélek sötétjét. “

 

 

 Reggeli játék

Figyelem a reggeli napsugarakat, ahogy mókásan, bukfencezve keltegetnek mindent és mindenkit.

Mintha derűt, vidámságot árasztanának felénk, hogy felvidítsanak, megmosolyogtassanak bennünket.Ahogy pajkos, gyermeki huncutsággal körbeölelnek mindent, táncolnak körülöttünk, máris jobb kedvre derülünk.Feledtetnek bút, bajt, ha rövid ideig is.

Nézem a játékukat, és eltűnődöm rajtuk, hiszen mindannyiunk élete hasonló az ő életükhöz.

Jövünk a semmiből, az ismeretlenből.Kicsit elidőzünk ezen a Földnek nevezett bolygón, majd mi is eltűnünk az ismeretlenbe, akárcsak a napsugarak.Mi is  megszületünk, erősödünk, tündöklünk, ragyogunk, játszunk, majd gyengülünk, halványodunk, végül a semmibe veszünk.

Csak nyomunk marad itt egy rövid ideig…

vadvirág