2009 április 26. | Szerző: kisiren |

 

 Gyönyörűek ezek a pompázó lilaakácok,

ahogyan tobzódik rajtuk a sok-sok illatos virágfürt,

 olyan jó megállni a közelükben,

 és nézni,

 csak nézni őket…

Nem lehet betelni látványukkal…

 

 

 

 Egy igaz(i)mese

A gyerekek az állatkert kapujánál gyülekeztek, osztályfőnökükre várva, mert ma nincs iskolájukban tanítás, ezért rendhagyó biológia órát/napot szerveztek, nemes vetélkedéssel az évfolyam osztályainak ide, az állatkertbe.

A tanulók kisebb csoportokban beszélgetnek, csevegnek, többnyire külön a fiúk, külön a lányok.Az egyik fiúcsoport éppen a kapunál verődött össze, a biciklitároló mellett.Diskurálás közben észre veszik, hogy a betonon van egy pléd, és abban valami megmozdult.

-Biztosan kiskutyákat tett ki valaki, nézzük meg!-mondja egyikőjük, és aki legközelebb áll hozzá, már bontja is ki a plédet.

–Egy csecsemő!– halljuk a felkiáltást, mindenki odamegy, látni akarja.Valóban, egy csecsemő van becsavarva egy törülközőben, plédben kirakva a kapu mellé a betonra ebben az ugyancsak csípős, hideg reggelen.

Ahogy megnézzük, látjuk, hogy egy aranyos csöppség, akin igazán még meg sem száradt a vér, tehát nem régen született. Körbe nézünk, talán az anyuka az erdőből figyel?Nem látunk senkit.Közben valaki már értesítette a mentőket, rendőröket.

A baba erről mit sem tud. Nem tudja, hogy az , aki megszülte, gonoszul elbánt vele egy életre.Nem sír, nem oázik, békésen, tündérien állja a megpróbáltatást, mintha érezné, hogy neki ez új világban ettől a perctől kezdve alkalmazkodni kell.Békés, nyugodt, pedig még alig hagyta el a biztonságos élethelyét.

Hamarosan két rohammentő érkezik, majd a rendőrség.A gyereket gyorsan ellátják, hívják a koraszülött mentősöket, mire megérkeznek, már egy új ruhába csomagolt baba várja őket.Aztán eltűnnek vele…

A gyerekeknek megvolt a reggeli első biológia órájuk.Az élet írta.Csak reméljük, hogy a tanárok folytatják azzal, hogy kiszámíthatatlan világunkban mit kell tennünk, ha az élet ilyen helyzeteket produkál.

Persze a gyerekeket most már az állatkert kevésbé érdekli, hiszen a nap hősének gratulál mindenki, aki megtalálta a babát.Szerény gyerek, nem akar tévében, újságban szerepelni.

A lányok zsonganak, gyorsan nevet is adnak neki már az elején, hiszen olyan szabályos kisfiú arca van, annak tippeli mindenki, ezért péntek és György nap lévén, Péntek Györgynek keresztelik a kisbabát…Hogy mi lett aztán az életre szóló neve, nem tudjuk.

De az biztos, hogy ma reggel a  gyerekek találkoztak egy csodával, melynek köszönhetően ez a csecsemő nem hűlt ki, nagyon is ragaszkodva életéhez, időben megtalálva, megmenekült. Hányan szeretnének ilyen csodában részesülni, akiknek nem sikerül a gyermekáldás.

Persze a történet végződhetett volna nagyon szomorúan is, így örülünk a Sors kezének, mely így alakította egy ártatlan emberke életét.Reméljük, a folytatás is emberi lesz…

 

 

 Íme a csoda!Az emberi élet.

 

 

 

 Gólyamama sürög-forog. Teljesíti feladatát…

2009.04.25.

írta: vadvirág