2009 március 31. | Szerző: kisiren |
Most annyira aktuális…
Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zöld korcsmáiba még alig ért, még nem is ért új fénye a napnak) s mint a bolondok, úgy kacagtak, kurjongattak az ablak alatt vad vigadozásban a kerti rigók. Hajnali négykor e szárnyas égi korhelyek dala vert ma fel. Micsoda hangok csetepatéi! Füttyök, sípok, ezer meg ezer! Bosszantott ez a csibészlárma, de a szívem nemsokára együtt dalolt, egy nótára vert veletek, buta sárgarigók. S mintha én volnék a hajnal, mintha én volnék a kert, úgy megteltem e friss zsivajjal, úgy telezengett az irigyelt állati jókedv bölcsessége, hogy valami könnyű égbe, földöntúli békességbe vittek, emeltek a földi rigók. Hajnali négytől harsogott a korhelynóta az ablak alatt; úgy zengett az a dal, hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap; csupa fütty, pedig elhallgattak s reggelre emlék maradt csak, hogy milyen éktelenül mulattak a hajnali kertben a sárgarigók. /Szabó Lőrinc: Hajnali rigók/ |
Délután a kellemes tavaszi melegben kinyitottam minden ajtót, ablakot,
és munkám közben csodálhattam
a vidám rigófiak kellemes koncertjét.
Micsoda koncert volt ez!
Be nem állt a szájuk,
igyekeztek egymást túlharsogni.
Egy egész fekete sereg.
Tele volt velük a fenyő, tuja, de még a kapu teteje is,
no meg a kert.
Valami csodás volt őket hallgatni.
Igazi dalverseny kápráztatott el,
pedig csak spontán szerveződött…
——————————–
Gyönyörködöm a főváros panorámájában.
A jó idő kicsalta az embereket,
sokan sétálgatnak,
hétfő délután élvezik a kellemes tavaszi időt.
Szép ez a város,
bár sokfelé piszkos, elhanyagolt,
de nekem mégis tetszik.
vadvirág
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: