2009 március 5. | Szerző: kisiren |

 TAVASZVÁRÓ…

Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.

/Csanádi Imre /

MÁRCIUS szántó- vető

Tavaszelő-Kikelet hava-Böjtmás hava

 

 

Új tavasz! itt vagy, itt!

fond füzérbe, karikába,

míg szél borzol a föld hajába,

rét és erdő ágait.

/ Weöres Sándor /

Készülődik. Megy a testvére után.Ideje letelt, tudja jól, érzi, hiszen ereje megfogyatkozott, nem bír ellenállni a friss, fiatalos új testvére erejének.

Már minden könnyét elsírta, így aztán köpenyét vállára teríti, még megáll a kiskapuban,visszanéz,  elmereng a múlton. Szép napokra, gyermekek vidám mosolyára, csillogó hópelyhekre gondol.

Majd tétován, botorkálva, bizonytalanul elindul. Hát ő is elment…a Tél.

/vadvirág/

Tél-ízű nap. Ködös, hideg, komor.
Didereg a fehér kökénybokor.
Zsugorodnak a patakparti fák.
Dideregsz, ember. Dideregsz, világ.

/ Áprily Lajos /

 

 

Odakinn már setteng a reggel,
és a parton túli hegyekkel
aranyszárnyu szellők játszanak.
/ Radnóti Miklós /

 

Ahogy végezte őszi szürkületben,
alj-ágon most oly halkan intonál.
S bár még a szélben dér fuvalma lebben,
minden reggel magasabb ágra száll.
/Áprily Lajos /

Szeretem e világnak minden gyönyörűségét
És minden bánatát, a napot és esőt,
A márciusi zsongást, a decemberi békét,
A kelő csillagot és a lepihenőt.

Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát
Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek
Bús topogásait, sírok örök nyugalmát,
Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.

/Juhász Gyula / 

 

 

 

 

 

 vadvirág