2009 február 27. | Szerző: kisiren |

     Mert szépek…Javítják a szomorkás hangulatot.

Egy ázott, didergő kismadár teli torokból énekel, pedig látszik, hogy most neki sincs hozzá kedve:

 -Ki cipő, kis cipő,

Itt van a jó idő!

Harsogja, hátha meghallja a Nap, a fák, bokrok, hóvirágok, madártársai,…De hiába ébresztgeti őket, ebben a késői hóesésben, mintha nagykendőjükbe jobban elbújnának, fázósan dideregnek.A máskor oly bátor, mosolygós hóvirágok is földig hajolnak a szigorú Tél akaratán, szinte roskadoznak a hóteher alatt.

A Tél pedig úgy tesz, mint aki fehér bajusza alól sandán mosolyogna, erre kicsit még az égbolt is világosabb lesz, de csak pillanatokra, mert újra összeráncolja fehér szemöldökét, bizony még nagyon mérgesen néz ránk, mint aki azt mondja:

-Igaz, hogy kicsit öreg vagyok, de még mindig erősebb, mint a Tavaszfi!- Csettint egyet, és már prüszköli ránk az újabb vizes hópelyheket.

Pedig, ha tudná, hogy várjuk, csalogatjuk már a kikeletet, az ébredést!

írta:vadvirág