2009 február 18. | Szerző: kisiren |

                                                                               

Búcsúzóban…

Micsoda ragyogó napsugár csiklandozta reggel az arcom, ébresztgetve, hogy keljek fel, mintha tegnapeste nem a szakadó hóeséssel búcsúzott volna el tőlünk a nap.

A napsugár egész nap igyekezett fölfalni a havat, de ez még nem sikerült teljesen neki.

Viszont a hideg még ugyancsak harapdálja, mardossa az arcunkat, érezteti kellemetlen hatását.

Elég korán búcsúzik tőlünk délután a Nap, mielőtt végleg eltűnne a láthatárról,  vissza-vissza néz, integet nekünk, és mosolyogva mondja:

-Pihenjétek ki magatokat holnapra, rakjatok le a vállatokról minden terhet, feledkezzetek meg búról, bajról, élvezzétek az otthon melegét! Aztán majd holnap újra jövök, hozok nektek fényt, reménységet. Viszontlátásra!-kiáltja, majd végleg eltűnik.

 

írta: vadvirág