2009 február 17. | Szerző: kisiren |

Érdekes…

Sütés közben vagyok, ötrészest sütök, de amíg a krém kihűl, addig kicsit szórakozom a gondolataimmal…

 Sokszor vagyok úgy , hogy valamit a kezembe veszek, vagy meglátok, és már indul is a képzelet, vagy mese a fejemben.

Így vagyok a kövekkel is.Hányszor előfordult/dul velem, hogy megállva a hegyi kispatak partján, gyűjtögetem őket.Formájuk, színük alapján válogatok, ők pedig mesélnek nekem régmúlt időkről…/Így találtam a kedvenc zöld kövemet is./

Gyerekkoromban is mindig élveztem, ha a Völgyön tüzet raktunk, rákot és halat sütöttünk, amit természetesen a patakból fogtunk.A nagyobb köveket megemelve, alatta lapultak.Mindig válogattunk közülük, csak a nagyobbakat sütöttük meg.Az íze mennyei volt.

Ezek a kövek sokszor eszembe juttatták/ják,hogy nekünk embereknek milyen kis időt mértek, míg az ő idejük szinte végtelen.Régen kialakultak, amikor mi még meg se születtünk, és hol leszünk mi már, amikor őket még mindig görgetni fogja a sebes patak, vagy éppen csodaként állnak, mint Stonehenge több ezer éves kövei, melyről modern világunkban sem tudjuk, hogy mikor, hogyan, és miért pont köralakban állították fel.

Csupa rejtély, megválaszolatlan kérdés…És mennyi ilyen van körülöttünk…

írta: vadvirág