2009 február 17. | Szerző: kisiren |

                                                                              

Jó éjszakát,szép álmokat!

 

 

Téli este

Szeretem a téli estéket.Vacsora után a villanyt lekapcsolva, egy mesés táj terül a szemem elé. Nincs rá más szó, mint az, hogy  GYÖNYÖRŰ!

És valóban. A hó betakar, fehérsége megvilágít mindent. Csábít a fehér táj, ezért kimegyek , sétálok kicsit az udvaron. Élvezem, ahogy a hó rám esik, és pillanatok alatt elolvad az arcomon. De legalább így élvezi a kutyus is, mert örömében nagyokat hempereg a hóban, szinte kedvet ébreszt bennem is, hogy utánozzam.Kellemes az esti csendben a zizegő hópihék hangját hallgatni, melyet csak a vonat füttye szakít meg.

Nézem a fehér hótakarót.Mennyi hópihéből áll össze, és minden pihe egy-egy külön világ, amely az ártatlanság, a makulátlan tisztaság jelképe.

Mi is mindannyian ilyen fehér lappal, tiszta, ártatlan lélekkel születünk, aztán mennyi minden íródik erre a lapra! Mint ahogy a fehér hóból is fekete locspocs lesz…talán már holnap.

De most még fehéren pompázik.Nekem pedig gyermekkori téli esték jutnak eszembe, amikor későig ereszkedtünk, ugrattunk le a nagy dombról, néha megfürödve a hóban, és a téli este boldog gyerekzsivajtól volt hangos…

írta: vadvirág