2009 február 14. | Szerző: kisiren |

                             

De jó is néha számba venni:

mit kellett volna másként tenni.

…sokat vártam a szívtől, észtől,

az igaz szótól, tiszta kéztől,…”

/ Móra Magda /

 

A mozgás varázsa…

Micsoda összhang virág és táncos között. Mindkettő fiatal, hajlékony, kecses, üde, szép.Harmóniát sugároznak a külvilág számára.Ügyes munka.A virág bársonyos szirmai között egy másik gyönyörű “virág” táncol…

Eltűnődik…Kisgyerekkora jut eszébe.Amikor a fővárosból jött vendégek meggyőzték szüleit, hogy az örökké mozgékony kislányt írassák be a fővárosi balettiskolába.

Még nem volt hatéves, amikor ez megtörtént, de aztán iskolakezdéskor megváltoztatták elhatározásukat, mondván : – Kicsi még, nem szabad elengedni a messzeségbe.-Jól tették.

A művészet még egyszer megkísértette, amikor filmezéshez hívták.Előtte érettségizett és micsoda ajánlatot kapott,/ mint a mesében, pedig igaz mese/, de semmiért nem adná, hogy kitartott eredeti elképzelése mellett, és azt csinálhatta a későbbiekben, amire mindig is vágyott.Mennyi öröm érte, amit semmi más nem tudott volna nyújtani …

De a mozgás változatlanul érdekelte.Imádta a tornát is,minden fajtáját,de különösen a gerenda- és szalag gyakorlatokat.Remek tanárai voltak,akik ezt felfedezték benne.

A tánc, a torna, a zene mindig fontos volt számára. Ha látja, hallja, mindig megdobogtatja szívét.Kedvesek neki, de azért hálás a Sorsistenének, hogy így alakította életét…

Milyen törékeny, hajlékony táncos és  virág.A finom, rendezett mozdulat mennyi mindent elárul…A pillanat utánozhatatlan, megismételhetetlen, beszédes. Sok mindenről mesél…

vadvirág