Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!
/Vidor Miklós /
Zelk Zoltán:Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág
zúzmarás a fán az ág.
Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Ó, jössz-e már, Tavasz?
Esik, fúj, havazik, süt a Nap…Megtörni látszik a Tél úrfi ereje. Ezt jelzi az időjárás is.Lassan, lassan elgyengül a hókucsmás, hóbundás, fagyot fújó február is…
Bár most még havazik,tél van, de ez már csak a vége…Lehet benne gyönyörködni, kicsit hógolyózni, lányokat megmosdatni, hogy egész évben szépek és frissek legyenek, viruljanak. De az is lehet, hogy ez már a búcsú, dühöngve, prüszkölve, beborít még minket szépséges fehér leplével, aztán lassan-lassan elbandukol…
A közelgő Tavasz pedig örömcseppeket hullajtva be-bekukucskál, megnézve, mi újság a világban, és látva az emberek vidám arcát, mosolygását, ahogyan előszelét fogadják, várják, egyre többször jön hozzánk vendégségbe…
A föld alatt és a levegőben egyre inkább mutatkoznak a közelgő Tavasz jelei.
Első hírnökei, a szépséges, bátor hóvirágok már gyönyörködtetnek bennünket vidám táncukkal./ Most is a hó alól mosolyogva integetnek, jelezvén, hogy ők is szeretik a szép hóesést…/
De beindult az élet a fák belsejében is.A föld alatt a magvak , hagymák duzzadnak, jelzik, hogy kezdődik számukra az Élet.
Még a hideg jót csíp az arcunkba, mérgesen prüszköli a Tél utolsó hópihéit ránk, de az már hamar elolvad, nem tartós, legalábbis ebben bízunk…
“Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
…
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
már kezdi is ujra
az énekét:
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!”
/ Szabó Lőrinc /
/És péntek 13, egyik kedvenc számom…/
vadvirág