2009 február 13. | Szerző: kisiren |

         

 

Hóvirág, hóvirág,

tárd ki nekünk a tavasz

kapuját!

 

/Vidor Miklós /

                                                 Zelk Zoltán:Hóvirág

 

Tél eleje, tél közepe:

havas a hegyek teteje,

sehol egy árva virág

zúzmarás a fán az ág.

 

Ám télutón egy reggelen,

csoda történik a hegyen:

kibújik a hóvirág,

s megrezzen a fán az ág.

 

Ó, jössz-e már, Tavasz?

Esik, fúj, havazik, süt a Nap…Megtörni látszik a Tél úrfi ereje. Ezt jelzi az időjárás  is.Lassan, lassan elgyengül a hókucsmás, hóbundás, fagyot fújó február is…

Bár most még havazik,tél van, de ez már csak a vége…Lehet benne gyönyörködni, kicsit hógolyózni, lányokat megmosdatni, hogy egész évben szépek és frissek legyenek, viruljanak. De az is lehet, hogy ez már a búcsú, dühöngve, prüszkölve, beborít még minket szépséges fehér leplével, aztán lassan-lassan elbandukol…

A közelgő Tavasz pedig örömcseppeket hullajtva be-bekukucskál, megnézve, mi újság a világban, és látva az emberek vidám arcát, mosolygását, ahogyan előszelét fogadják, várják, egyre többször jön hozzánk vendégségbe…

A föld alatt és a levegőben egyre inkább mutatkoznak a közelgő Tavasz jelei.

Első hírnökei, a szépséges, bátor hóvirágok már gyönyörködtetnek bennünket vidám táncukkal./ Most is a hó alól mosolyogva integetnek, jelezvén, hogy ők is szeretik a szép hóesést…/

De beindult az élet a fák belsejében is.A föld alatt a magvak , hagymák duzzadnak, jelzik, hogy kezdődik számukra az Élet.

Még a hideg jót csíp az arcunkba, mérgesen prüszköli a  Tél utolsó hópihéit ránk, de az már hamar elolvad, nem tartós, legalábbis ebben bízunk…

 

 “Egyszerre mégis

rezzen a táj:

hármat fütyül

egy kis madár.

…

Az a fuvolás

a Nyitnikék!

már kezdi is ujra

az énekét:

Nyitni kék, fütyüli,

nyitni kék,

szívnek és tavasznak

nyílni kék!”

/ Szabó Lőrinc /

/És péntek 13, egyik kedvenc számom…/

vadvirág