• kisiren
• 2009. február 1. vasárnap

 

 FEBRUÁR

Böjtelő hava- Télutó – Jégbontó hava

 

Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát – korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva –, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk…

 

Petőfi Sándor: A tél halála

(részlet)

Durva zsarnok, jégszivű tél, Készülj… készülj, a halálra! Jármodat megunta a föld, És ledobja valahára; Szabadság lesz! ím, az ég is Ideszegődött a földhöz, Fegyvertárából, a napbul, Tűznyilakkal rád lövöldöz.

 

Népi mondóka

Gyertyaszentelő melege                                                 sok hó a jégnek előjele                                                Gyertyaszentelő hidege                                                 Koratavasznak előhírnöke.

Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál                                               S ha nem talál, akkor bizony csinál.                                                 Ha derűs a Román napja                               Ég áldását bőven adja

 Megérzik a tavasz közeledtét az állatok is…

                         

De jó így összebújni,

 melengetni egymást…

Mamuska óvó,

védő mancsai között.

              

-Ne bújj el,

 mert úgyis látlak!

Játssz velem egy kicsit!

 

 

-Majdnem sikerült felállnom,

 kicsit még gyakorolnom kell!

De azért ügyes vagyok,

 ugye?

 

Micsoda értelem,

 éberség!

És milyen nyílt tekintet!

 

-Jaj,

 de szégyellem magam,

kicsit rossz voltam,

de majd  jó leszek ,

hiszen egy kis csintalankodás még  megbocsájtható nekem,

ugye?

 

vadvirág