2009 február 1. | Szerző: kisiren |

                   

           A tél virágai

     Szép, verőfényes nappal, széles mosollyal köszöntött ránk ma
reggel február, bár igaz, hogy tegnap este még vékony, pihe hótakarót
terített a tájra, amit gyermeki örömmel csodáltunk,de az már a múlté,
hiszen délelőtt a nap melengető sugarai lassan mind megették a hópelyheket.

A nap csalogatta, biztatta a tél első virágait:.

– Ébredjetek, bújjatok elő, és nyitogassátok fehér ruháitok szirmait, hadd gyönyörködjenek bennetek az emberek!

A kis virágok szót fogadtak, hiszen régóta várakoznak már arra, hogy ők legyenek a tavasz közeledtének hírnökei, előbújva a sötét föld alól.

Most aztán illegetik, billegetik magukat, örömtáncot járva, bár sok testvérük még lassan öltözködik, veszi fel ünneplő ruháját, de hát van idejük bőven, hosszú még a tél vége.

Megjelenésükön eltűnődöm…Tulajdonképpen a kikelet első jelei…A télben egy pici tavaszt csempésztek, ami bennünket, embereket mindjárt jobb kedvre derít, mert reménykedhetünk abban, hogy valóban befejezéshez közeledik a hideg, jobb idők várnak majd ránk…

Csodálom ennek az apró kis élőlénynek az akaratát, szívósságát. Mennyi energia feszül benne, és milyen ösztönösen megérzi, ha üt a biológiai órája, mely azt súgja neki: – Ébresztő!

Az enyhe, védett tuja tövében már virítanak, míg a ház tövében még csak ébredeznek a hóvirágok.Most elmegyek, de mire majd hazajövök, remélem, hogy sok kis szoknyás, fehér virág köszönt majd csilingelve, boldogan…

írta: vadvirág