2009 február 28. | Szerző: kisiren
“Légy hű magadhoz.”
Derűs, napsütötte hétvégét Mindenkinek!
vadvirág
2009 február 27. | Szerző: kisiren
Mert szépek…Javítják a szomorkás hangulatot.
Egy ázott, didergő kismadár teli torokból énekel, pedig látszik, hogy most neki sincs hozzá kedve:
-Ki cipő, kis cipő,
Itt van a jó idő!
Harsogja, hátha meghallja a Nap, a fák, bokrok, hóvirágok, madártársai,…De hiába ébresztgeti őket, ebben a késői hóesésben, mintha nagykendőjükbe jobban elbújnának, fázósan dideregnek.A máskor oly bátor, mosolygós hóvirágok is földig hajolnak a szigorú Tél akaratán, szinte roskadoznak a hóteher alatt.
A Tél pedig úgy tesz, mint aki fehér bajusza alól sandán mosolyogna, erre kicsit még az égbolt is világosabb lesz, de csak pillanatokra, mert újra összeráncolja fehér szemöldökét, bizony még nagyon mérgesen néz ránk, mint aki azt mondja:
-Igaz, hogy kicsit öreg vagyok, de még mindig erősebb, mint a Tavaszfi!- Csettint egyet, és már prüszköli ránk az újabb vizes hópelyheket.
Pedig, ha tudná, hogy várjuk, csalogatjuk már a kikeletet, az ébredést!
írta:vadvirág
2009 február 25. | Szerző: kisiren
Mostanában gyakran eszembe jut egy mondat, melyet régen hallottam, egy általam nagyra becsült tapasztalt, bölcs embertől.
-Figyeld meg – mondta- az emberek többsége egy bizonyos idő után visszavágyik oda, ahonnan érkezett.
Ezen én akkor nagyon elcsodálkoztam, és sehogy sem értettem, hogy ugyan miért vágynának vissza azokra a bizonyos helyekre, ahonnan elindultak.
Ma már megértem, és tényleg tapasztalom, hogy aki megteheti, módja van rá, bizony visszamegy oda, ahonnan a gyökerei származnak.
Talán, mert ott talál meg valami olyat, ami ma nagyon hiánycikk…
– – – – – – – –
Olvasom, hallgatom, nézem a híreket. Bizonyos dolgok kapcsán el-eltűnődöm a történelem eseményein, és így töprengve újra meg újra egy szó jut az eszembe: barbárok…
vadvirág
2009 február 25. | Szerző: kisiren
” Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,..”
Ilyenkor,
mint tegnap és ma is hétágra süt a nap,
enyhe leheletét érezni a szabadban,
boldogan ránk kacsintva jelzi,
hogy mégis csak ,
ha lassan is,
de óvatos léptekkel már közeleg a Tavasz,
látva a hősies hóvirágok helytállását,
sok minden előbújik a gondolatok rejtett fiókjaiból…
Érzek meleg kezecskét, amely szorítja az enyémet,
és boldog attól a tudattól,
hogy most az övét rejtem a tenyerembe, látok lobogó szempárokat,
amelyek ragyognak egy-egy dicsérő szótól, simogatástól,
mert szárnyakat kaptak,
és érzem a szorító öleléseket,
melyek a ragaszkodás legjobb jelei…
Ilyenkor még kellemesebb a napsugár bíztatása,
feledtet minden mást,
mert Ő volt a Kisember,
az őszinte gyermek…
írta: vadvirág
2009 február 24. | Szerző: kisiren
” Harmóniában lenni önmagunkkal és a világgal…”
A percek, az órák, a napok meg nem állnak…
A pillanat,
mely lehet szép vagy szomorú…
Az óra, a nap…
csak pereg,
pereg ,
visszafordíthatatlanul…
Mindegyiknek más az élménye,
illata,
íze,
zenéje,
hangulata,
melegsége,
varázsa…
Aztán múlt lesz belőle…
Megélt idő,
melyet visszahozni már soha nem lehet.
Majd emlékezhetsz rá.
Jó vagy rossz lesz az emlék?
Mennyi mindentől függ ez!
Ez volt…
Ilyen volt…
A MÚLTAD…
Éled a madárcsapat…
Micsoda madárzsongás van ma reggel a kertben. Persze legtöbb közöttük a rigó…Fáról-fára, aztán bokorra, majd a földre repdesnek. Reggeli torna ez számukra, no meg reggeli csemegézés a még elhullajtott szőlőszemek, és egy-egy lehullott almából.
De már megfigyelhető, hogy többnyire egy rigólány és rigófiú repül együtt, követve egymást.Lehet havas, fagyos a reggel, de ők már éreznek, tudnak valamit…a közelgő melegedést…
“Csipp, csepp,
egy csepp, öt csepp meg tíz,
Olvad a jégcsap, csepereg a víz.”
Recseg a fagyos hó a talpunk alatt,
ahogy rálépünk.
Körülöttünk nyomok a hóban.
Aztán előbújik egy eltévedt napsugár,
és nem marad a hónyomból csak pocsolya.
Volt, nincs.
Mennyi mindennel vagyunk így az életünkben.
írta: vadvirág
2009 február 28. | Szerző: kisiren
Készülődés
Szereti maga körül a rendet.Most is már délelőtt kikészítette dolgait, így az ebéd után még elrendezett mindent, aztán már készülhetett.
Igazán most nem volna szabad ilyen helyre mennie,bizonyos dolgot is picit odébb csúsztattak,de a barátnőjének már hónapokkal ezelőtt megígérte, nem teheti meg, hogy most mondja vissza a részvételt. Örök harag lenne belőle, azt pedig nem szeretné. Egyrészt azért, mert akkor kivel nevetgélnének annyit elmúlt dolgokon , no meg ki főzne neki olyan finom csipkelekvárt, ki savanyítana rizike gombát télire, amilyet az édesanyja csinált valamikor, a többi egyébről nem is beszélve…
Elhatározta, hogy csak szolid egyszerű ruha, semmi felhajtás. Aztán majd szétnéz, hogy hogyan is történik mostanság ez volt falujában, mert az az igazság, hogy annyira máshová vitték útjai eddig, hogy ideje nem jutott visszajárni.
Míg ezen tűnődik, közben végzett a fürdőszobában. Mosakodás után kis szolíd smink következik, pici púder, kevés szemfesték, leheletnyi rúzs, csak annyi amennyi a száj és szem kicsi hangsúlyozásához kell, több már felesleges belőle.
A haját megfésülte, azt szereti, ha kedve szerint van, ahogyan szokta, ezen nem enged változtatni, mert akkor már nem ő volna, hanem egy másik valaki.Jöhet a tűsarkú, no meg a fülbevaló, aztán egy pár csepp tavaszi friss illat.Régóta ez a kedvenc, ezt sem szívesen cserélné másra.
Aztán így összességében egy szemrevételezés, mi az, amin még korrigálni kell, majd jöhet a kabát, egy elegánsabb, kedves sál, táska.Igen, a táska! Még egy ellenőrzés, benne van-e minden szükséges, majd utolsó pillantás a tükörben.
Szent ég! Ki néz rám vissza? Az biztos, hogy nem az , akinek most a nyomába készülök indulni.Dehát ez így természetes!-beszéli meg önmagával.
Hova is ez a nagy sietség?…- Halkan elárulom-….Találkozni fog a MÚLTTAL…Bizonyára érdekes lesz…
írta: vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X